SZABÓ György

Dicsőszentmárton, 1920. ápr. 19., †?: irodalom- és művelődéstörténész, műfordító, tankönyvíró. – Apja: Jenő, orvos, anyja: Köntzey Lenke. – Felesége: Gállfy Mária. Gyermekeik: Lenke (1951–), Klára (1956–). – Radnóton töltötte gyermekkorát. Elemit Radnóton a m. iskolában végezte, majd a 4. oszt. megismételte román iskolában, nyelvtanulás végett. A négy alsó gimn.-ot a mv.-i r. k. gimn.-ban, ennek megszűnése után, a középiskolát a mv.-i Ref. Koll.-ban végezte (1939). A kv.-i I. Ferdinánd egyetemen végezte az első évet, mad folytatta a FJTE-en, latin-görög szakos diplomát szerzett (1939, 1940–1943). Az Erdélyi Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtárának gyakornoka (1942–44). Polgári deportáltkén a Szovjetunióba hurcolták az Uralig (1944.), legyengült állapota, betegsége miatt 11 hónap után hazaengedték (1945. aug.). Tanár Mv.-en (1945–1947), Gyulafehérváron a Kat. Mailáth Főgimn.-ban (1947–48). A Bolyai, majd Babeș–Bolyai TE-en professzor rövid ideig, majd adjunktus, latin nyelvet és irodalmat, valamint világirodalmat tanított professzorként nyugdíjazásáig (1948. dec. – 1982), egyetemi tanárként vonult nyugdíjba. Régészetből (1944) és a BBTE-n összehasonlító irodalomtudományból szerzett doktori fokozatot (1972). Tagja a magyar Numizmatikai Társaságnak és az Országos M. Régészeti és Művészettörténeti Társaságnak. Oktatott román nyelvet is a Kv.-on tanuló görög diákoknak. Az Erdélyi Szótörténeti Tár szerkesztő munkaközösségének tagja a VIII. kötettől. Már diákkorától jelentek meg cikkei tanulmányai az Ifjú Erdély, Studia, NyIrK, Helikon, Erdélyi Múzeum, Művelődésben. Műfordítóként tolmácsolta a görög, latin irodalmat. Latin nyelv tankönyveket írt Somodi Alberttel középiskolások számára VIII–XI. o. (1960–1975) Verseit közölte a Szabadság, Helikon, RMSzó, Látó. Több középiskolai latin tankönyvet írt. Az EME tiszteleti tagja. Kitüntetései: Munkaérem (1964); Munkaérdemrend 3. oszt. (1973). – F. m.: Egyetemes irodalomtörténet I-II (litografált kiadás Kv., 1957, 1958), Abafáji Gyulay Pál (sajtó alá rendezte; Bp., 1974); Kolozsvári deportáltak az Uralban (Kv, 1994); Antik formában (versek, Kv., 2002); ford. és szerk.: Korai görög materialisták (ford. Bodor Andrással; Buk., 1952); Lessing: Bölcs Náthán (utószó; Buk., 1966); Euripidesz: Elektra (utószó, Buk., 1967); Arisztotelész: Poétika (bev., jegyz.; Buk., 1969); Antik anekdoták (ókori szerzők műveinek felhasználásával bemutatja; Buk., 1970); Mediterrán mítoszok és mondák: Mitológiai kislexikon (Buk., 1973); Görög drámák (vál., előszó, függelék; Kv., 1973); Sötétben tündöklőbb a fény: Római szállóigék és aforizmák. (vál., előszó, jegyz.; Kv, 1975); Középkori anekdoták (vál., ford., előszó, kereső; Buk., 1976); Európai mítoszok és mondák Mitológiai kislexikon (Buk., 1977, bp., 1993); Antik portrék (vál., bev., jegyz.; Buk., 1979); Apró cseppekből lesz a zápor. Latin nyelvű szállóigék és aforizmák a közép- és újkorból (gyűjt., ford., előszó, jegyz.; Kv, 1982); Cicero, Marcus Tullius: Az öregségről. – A barátságról (ford., előszó, jegyz.; Buk., 1987); Benkő József levelezése (sajtó alá rendezte Tarnai Andorral; Bp., 1988); Mitológiai kislexikon. 1–2. köt., (Bp., 1992); Nevessünk a régiekkel. (Kv., 1994); Kolozsvári deportáltak az Uralban (Kv., 1994); Erdélyi magyar szótörténeti tár. 1 – 13. (7. köt.–13.köt., Buk.-Bp., 1995–2009); (Kv., 1994 A salernói orvosi iskola tanácsai (Erdélyi Múzeum, 1–2 /1996); Minden bajnak orvosa az idő: Görög szállóigék, közmondások, aforizmák (Kv, 1997); Római történetírók (vál., bev., jegyz.; Kv, 1997); Barátok, pályatársak panorámája (vers, Kv., 1998); Benkő József: Transsilvania specialis I–II (ford., bevezető tanulmány, jegyzetek, Buk.–Kv., 1999); Macrobius: Baráti beszélgetések. A Saturnus ünnep (Székelyudvarhely, 2003).
Irod.: Elszántam magam egy pályára, és mindvégig kitartottam mellette: Tánczos Vilmos beszélgetése Sz. Gy. klasszika-filológussal (Székelyföld, 3. sz., 2001. márc.); Helikon; KMÍ; KMKOF; Kuszálik; Magy.kutatók; Réthy–Újvári–Váczi, R. K. Okt.–1; RMIL; RMKK; ÚMIL.