SZABÓ Sámuel, abrudbányai

Abrudbánya, 1756, † Gagy, 1856. szept. 22.: unit. lelkész. – A kv.-i unit. koll.-ban tanult (1771–78). Kv.-ott az unit. egyházközség segédkántora (1778–), Torockón tanító (1781–90). Bécsbe (1790), Prága és Drezda felkeresése (1791) után gyalog Lipcsébe, majd Göttingenbe ment, Jenában és Regensburgban tartózkodott és visszatért Erdélybe (1792). A homoródalmási (1793–), a bölöni zsinat „censurae praesese” (1795), a székelykeresztúri Unit. Koll. igazgatójává választották (1795), a koll. igazgatója addig, amíg lemondott igazgatói tisztéről (1796. nov. – 1813. júl.), ahol a felsőbb osztályban csaknem minden tárgyat ő tanított. Olyan jól megtanult németül, hogy négy regényt lefordított, s ezek 1805–13 között megjelentek Pesten. Pókakeresztúrra költözött (1813. júl.–), a tordai Unit. Gimn. igazgatója (1815–). a kv.-i Unit. Koll.-ban a teológia tanára (1832–), nyugdíjazták (1834). Száz éves korában (1855) a kv.-i zsinaton prédikálni akart, meg is irta beszédét, de gyengesége meggátolta elmondásában. – F. m.: Igaz theologus, vagy is egy olyan beszélgetés, mellyben mutogattatik, hogy az igaz theologus a legjobb és a legböltsebb ember e világon, mellyet készített és el is mondott Bölönben az unitáriusok zsinati közönséges gyűlésében 1795. eszt. (Kv., 1795). Halotti beszéd széplaki Petrichevich-Horváth Ferenc felett, 1805. (Kv., é.n.); Halotti beszéd abrudbányai Fikker Ferenc felett, 1822. ápr. 9. (Kv., é.n.). Több alkalmi beszédét is kinyomtatták. Kéziratban maradt fordításait említi Kazinczy.
Irod.: Gaál 2001; Halotti beszédek; Szinnyei; ÚMÉ.