SZACSVAY Károlyné, sz. Terényi Lilla

1912?, † Gödöllő, 2008. márc. 20. Temetése Mv.-en (2008. máj. 8.): zongoratanárnő. – Testvére: Terényi Ede zeneszerző. – A mv.-i Szentgyörgyi István Színművészeti Intézetben volt korrepetitor. Éghy Ghysa mellett a balett és történelmi táncok, majd Sőtér László Ilona énektanárnő és Szabó Csaba mellett vett részt az énekoktatásban. A Stúdió Színház zenés előadásaiban is közreműködött: Romeó és Julia (1974) a báli tánc-jelenetet kísérte és korrepetálta; Színes szilánkok (ének és táncszámokat kísért, részt vett a betanításban; rendező: Kovács Levente, 1972); Egy szerelem három éjszakája (m. musical-ben zongorázott, (Rendező: Lohinszky Lóránd és Kovács Levente, –1976); Brecht: Kurázsi mama (a dalokat a csemballós hangzás kedvéért az általa rajzszögekkel preparált zongorán kísérte, 1977). A Nemzeti Színházban Az emlékek kávéháza című előadásomban az öttagú zenekarban zongorázott (zenei vezető Sárossy Endre volt, a zenekarban Seres Buci is játszott). 1982–84 között közel 170 előadást játszott végig, bár fájtak már az ízületei és a szívével is voltak problémái, de fáradhatatlan, munkamániás színházi ember volt, aki a színészeket és hallgatókat gyakran próbák után még hazavitte és tovább foglalkozott velük, több végzett és befutott színésznek tartott magánórákat (pl. olyan sztárnak is, mint Szilágyi Enikő). Kiváló pedagógiai érzékkel és türelemmel tanított éneket (pl. az elég szerény képességű és előképzettségű fiamnak éveken át adott magánórákat (Vaccai-módszer szerint), melynek eredményeként később, nagyváradi színészként több musicalben, zenés darabban játszott főszerepeket. Képes volt hosszú órákon át fáradhatatlanul korrepetálni a koreográfiák beállítását (pl. Kelemen Ferenc koreográfus mellett közel három hónapon át az Emlékek kávéháza nehéz táncait. Módszeres, lelkes, alapos pedagógusi munkája (mely messze túlmutatott egy korrepetitori munkakör előírásain) évekig hiányzott a főiskola képzésből). Élete vége felé sokat betegeskedett. Egyik lánya Gergely János gyógyszerészhez ment feleségül (volt osztálytársam a még fiúgimnáziumként működő régi Bolyaiban-Ranghet Iosif líceum), akivel kitelepdtek Magyaro.-ra, tudomásom szerint Lilla nénit is kivitték. Szacsvay Lillát a Marosvásárhelyen meggyökerező és kiépülő színészképzés emblematikus alakjaként tarthatjuk számon. Volt diákjai és volt kollégái (sajnos egyre kevesebben vannak-vagyunk) szeretettel őrizzük emlékét. A ballagó diákok rendszeresen éjjeli zenével keresték fel, búcsúztak tőle, s emlékezetesek voltak nála a húsvéti öntözések is. A régi Vörösmarty (ma Mărăşti) utcában kedves kis családi házát lebuldózerolták,
Irod.: Kovács Levente és Elekes Márta tájékoztatója; [Nekrológ] (Nú., 2008. márc. 19.).