BANDI Dezső, §

Magyarsáros, 1919. okt. 7., † Békéscsaba, 2005. jún. 23., temetése Mv.- en: iparművész, szobrász, keramikus, népművelő, néprajzkutató. – B. József gépész és Iszlai Etelka fia. Felesége: Siklódi Katalin tanítónő. Leányuk: Katalin, ruhatervező iparművész. – Elemi és általános iskolát Magyarsároson és a székelykeresztúri Unit. Gimn.-ban végezte, itt Bene József volt a kézimunka- és Molnár István a történelem tanára, már ekkor minden tanév végén kiáll. –t rendezett faragványaiból. A kv.-i Unit. Koll.-ban érettségizett (1941). A bp.-i Bolyai Koll.-ban kapott elhelyezést, ill. a Györfi István Népi Koll.-ban, a Képzőművészeti Főiskolán Sidló Ferencnél tanult szobrászatot, de nem diplomázhatott a háború miatt (1941–44). Még főiskolás korában megbízást kapott az udvarhelyszéki Abásfalva és Rava vh.-s emlékművének megalkotására (1943–44). Népművészetet tanított az Állami Tanítóképző Intézetben (1944–48). Helyettes rajztanár Mv.-en a Ref. Koll.-ban (1945. jan. – 1956. szept.), népművészeti szakirányító a mv.-i Népi Alkotások Tartományi/Megyei Házában, ahonnan távoznia kellett az igazgató miatt (1956–68); a M. Népművészeti Szövetkezet művészeti, módszertani vezetője (1968–73); a Kisipari Szövetkezetek Marosmegyei Szövetsége formatervező iparművésze nyugdíjazásáig (1973–79). Faragó tanfolyamot indított (1991). Művészi kerámiával és a hagyományos háziipari mesterségek és a falusi ember művészi adottságainak serkentésével és irányításával foglalkozott. Új alapokra helyezte hatáskörében az öntevékeny műkedvelő mozgalmakat. Maros, Hargita és Kovászna megyében már 170 népi alkotási kört irányított, több mint ezer taggal. Művészeti tömegmozgalmának célja a korszerű otthonkép kialakítása és az ember művészi alkotókészségeinek ápolása a mai feltételek közt. Szövés, fonás, kötés, varrás, csipkeverés, szalmafonás, gyékénykötő, kerámia, naív festészet, fafaragás tanfolyam és tábor szervezője és vezetője. A Pedagógiai és Művészeti Líc. Tanulóival népdalgyűjtő körutat szervezett (1970). A városi műkedvelést is igyekezett eredeti alkotássá fejleszteni, a naiv művészeti ágak: festészet, szobrászat és a szellemi néprajz hagyományainak felkarolására és felfrissítésére vállalkozott. Írásaival, tervező- és tanácsadó munkájával hatékonyan járult hozzá az erdélyi népi kultúra hagyományainak fölélesztéséhez. Ifjúsági szobrásztábort szervezett és vezetett a szovátai Teleki Oktatási Központban (1993–2003). Ötlete alapján Magyarsároson falumúzeumot létesítettek (1996). Cikkei a népi tánc, dal, tárgyi népművészet, népszokások, műkedvelői-módszertani tájékoztatókra vonatkoznak, a V. Z. Néprajzi rovatának vezetője (1968–75). Havonta egyszer a mv.-i V. Z., napilapban egyedülálló sorozatot indított, amelyben tipográfiailag is addig ismeretlen igényességgel, rajzokkal illusztrálva mutatta be Maros megye csodálatos értékeit (1969–83 közöt hatalmi szóval betiltották. Közölt: A Hét, Utunk, Előre, Művelődés, V. Z., majd Nú. [iránytmútató Cikke: Népművészeti hagyományok és újítások a közművelődésben, néprajzban, antropológiában, politikában és a valóságban (Nú., 1998. márc. 3. –4)], Falvak Dolgozó Népe, Hargita, Korunk c. lapokban. Szerkesztette: a Naiv művészek kiállítási katalógusát (1970), a Marosmegyei Művelődési Bizottság füzeteit (A falu nótája: Magyaró népdalaiból, Tiszta búzából: Nyárádköszvényes népdalaiból, Szerelem, szerelem: Backamadaras népdalaiból, 1970), Unitárius Falinaptár (1982, 1988). Önálló iparművészeti munkái a népi motívumkincsre alapozó kerámiák és szőnyegek. A Képzőművészeti Alap, a Román Képzőművészek Szövetsége tagja. A bp.-i közművelődési Életfa- díj birtokosa (1994). A M. Köztársaság elnöke aranyéremmel tüntette ki 80. születésnapján (1999. okt. 8), az EMKE díszoklevelet adományozott neki (1999. nov. 2.). Magyarsáros díszpolgárává avatták (2002. dec.). A magyarsárosi falumúzeum (2006. aug.) és az iskola B. D. nevét vette fel (2007. jún. 15.). B. D.-ifjúsági-faragótábor működik Szovátán (2008. aug. –). Szovátán a Teleki Oktatási Központ (TOK), digitálizálta a B. D. hagyatékot (2010), ami igénybe vehető. – F. m.: társsz.: Teremtő önvédelem : az erdélyi magyar naivok és ábrázoló népi mesterek művészete (Bp., 1995); szerk: Tiszta búzábúl: Nyárádköszvényesi népdalok (Verestóy Ilonával és Szabó Csabával; Mv., 1970), A falu nótája: Magyarói népdalok (Rozsnyai Enikővel, Nagy Gézával, Szabó Csabával; Mv., 1970), Szerelem, szerelem.: Backamadarasi népdalok. (Verestóy Ilonával és Szabó Csabával; Mv. 1970). F. kiáll.: A Barabás Miklós Céh (Kv.; Nagybánya, Mv., 1941); Buk. (kerámia, 1954); Kv., (1957, 1958, 1963); Csíkszereda (1965, 1967); Nagyszalonta (kerámia, faliszőnyeg, 1968); Mv. Megyei kiállítások (kerámia); Alkotásai: vh.-s emlékmű (Abásfalva, Hargita m., Rava, Maros m., 1943–44); szülőfalujában Magyarsároson kopjafás faragott emlékmű a két vh. áldozatainak emlékére, ugyanitt az unit. templom bejáratát és a tempomkert kapuját faragta (1979); Mv-en a Szabadság-úti ref. templom szószéke és a hozzátartozó bútorzat; Cserealjai ref. templom emlékoszlopa, kapuja; Mezőpaniton a ref. templombelső díszei; a magyarsárosi unit. templom emlékoszlopa, kapuja; a szászcsávási templom karzata; sövényfalvi, küküllődombói, havadői, kelementelki templomok kapuja. A korondi unitárius templom kertjében kopjafát állítottak emlékére (2006); Magyarsároson felavatták a B. D. Falumúzeumot (2006. aug. 20.) és szülőházán emléktáblát avattak; B. D. Emléktábor Csítszentivánon (2011. jún.-júl.).
Irod.: artportal; Banner Zoltán: Modern népi iparművészet (Korunk 1965/3); Banner Zoltán: B. D. iskolája (Kritika, Bp. 1971/4); Banner Zoltán: Csillagfaragók (Buk., 1972.); Banner 1995; Bölcsőringató; Bölöni Domokos: „Szobrászművésznek készültem”: B. D. 75 éves (Nú., Múzsa, 169. sz., 1994. okt. 13.); Bölöni Domokos: „Bokraink közt már az ősz barangol” ((Nú., 1999. okt. 7); Bölöni Sándor: A romantikán túl. Interjú B. D. népnevelővel (Bihari Napló 1973. okt.); Igaz Szó Évk. (1984); Kelemen Imre; KKACs; Koch Mária: Interjú B. D. képzőművészszel (V. Z., 1966. febr. 5.; 1968. jan. 27.); Kuszálik; Lokodi Imre: B. D. műhelyében (Nú., 1998. nov. 13.); A. Lupu: B. D., un prestigios artist şi etnograf (Steaua Roşie, 1973. febr. 17.); Marosi Ildikó: Most keramikus vagyok (A Hét, 1981. szept. 4.); Marosi Ildikó: A népművészet szervezője (Új Tükör, 1988. ápr. 24.); Máthé Éva: Egy megszállott népművelő az idők forgatagában: beszélgetés B. D.-vel (Székelyföld, 12. sz., 1998); MNBK; Molnár; [Nekrológ](Nú., 2005. jún. 24.; 2005. jún. 23.); Pelin; RepM; RMIL; RMKK; RÚL; Skóla; Szabó K. Attila; Székely Ferenc: Piros nyelvű kutyák a kemncében: Tíz éve hunyt el B. D. iparművész (Nú., Múzsa, 1188. sz., 2015. júl. 25.); = Székely F.; Számba kell venni az értékeinket… (Székelyföld, 9. sz., 2023.); Szó, eszme, látvány; Todea 2013; Tófalvi Zoltán: „Csillagfaragók” nevelője: B. D. (Új Élet, 23. sz., 1979); Tófalvi Zoltán: Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni (A Hét Évkönyve, 1978); Tófalvi Zoltán: A csillagfaragó (Nú., Múzsa, 425. sz., 2000. jan. 8); Tóth Katalin: Falumúzeum Magyarsároson (Nú., 2006. aug. 30.)