BÁNDY Miklós, írói neve: Nicolas Banday; Nicolas Baudy; írói álneve: Randolph Robban

Mv., 1904., † Párizs, 1971. szept. 26.: író, újságíró. – Bécsben és Berlinben végezte tanulmányait. Újságíró lett. Berlinben, majd Párizsban élt, dolgozott (1922–29). A német KP tagjaként Villi Münzenbergnek, a párt egyik vezetőjének munkatársa Berlinben (1930–33), az H. Barbusse és R. Rolland alapította Anti­fasiszta Bizottság tagja (1934–), Moszkvában több baloldali francia lap és a bp.-i Pester Lloyd tudósítója (1934–36), valamint az Izvesztyi­ja c. lap belső munkatársa. A sztálini terror hatására szakított a kommunista mozgalommal és Párizsba költözött (1937–), a Franciao. elleni német támadás után ön­kéntesként a francia hadseregben harcolt (1940–); a német megszállás idején (1940–44) részt vett az ellenállási mozgalomban. Párizsban az általa alapított Evidence c. zsidó folyóirat főszerk. (1949–6l). Főként a marxizmus, a kommunista mozgalom, valamint a zsidóság történetével foglalkozott. Magyarul az Irodalmi Újságban jelentek meg cikkei. – F. m.: Le piano d’arlequin (reg.; Paris, 1946); Les moissuns du desert. La premiere année d’Israel (Paris, 1949); Si l’Allemagne avait vaincu (tan. Paris 1950, németül, spanyolul, japánul is.); L’innocent cavalier (reg.; Paris, 1956); Jounesse d’Octobre. Témoins et combattants de la Révolution Hongroise. Szerk. (Paris, 1957); Magyar versek, 1953—1956. Szerk. (antológia. Párizs, 1959); Lés Crénaux de Weimar (reg.; Paris, 1961); Les grandes questions juives (Paris, 1965; 1968); Le Marxisme: Le centennaire du „Capital” (Paris, 1967); Le Marxisme hier et aujourd’hui (Paris, 1974).
Irod.: Borbándi; mek. oszk. hu/04000/04038/html/a. htm; MÉL; Nagy; ÚMÉL