BÁNFFY Dezső, § losonczi br.

Kv., 1843. okt. 28., † Bp., 1911. máj. 23.: politikus, főispán, miniszterelnök. – B. Dániel (1812–1886v. 88) és léczfalvi Gyárfás Anna (Mv., 1821. márc. 12.-Kv., 1902. máj. 30 v. 31.) fia. Felesége: 1. br. Kemény Mária (1844–1884). Gyermekeik: Kázmér, Ferenc, Alice; 2. Máthé Ilona (1862. aug. 18. – 1941). Leányuk: Theodora. – Jogi és államtudományi tanulmányokat végzett. Szolnok-Doboka, majd Beszterce-Naszód főispánja volt, a főrendiház örökös tagja, ogy. képviselő., a képviselőház elnöke. Miniszterelnök (1895. jan. 14. – 1899. febr. 26.), az erdélyi Ev. Ref. Egyház főgondnoka, a Szt. István-rend és a Lipót rend lovagja, v. b. t. t. Kissármásban is voltak birtokai. Az egyik birtokán nyitották meg Erdély első gázlelőhelyét, és indították el a földgáz kitermelését (1908. febr. 6. –). Leleplezték a Ref. Koll.-ban Demeter Róbert mv.-i festő róla készült arcképét a Bánffy ünnepségek keretében (1912).
Irod.: Bernády; Derék m. embernek és kereszténynek maradni / Oláh-Gál Elvira beszélgetése Ugron Istvánné báró Bánffy Máriával (Székelyföld, 1. sz., 2012); Gudenus; Gyászjelentő; Időtár 2; Sărmaşu