Koródszentmárton, 1936., †?: tanár, képzőművész. – Történelem–irod. szakos tanár. a maga erejéből és avatott mesterek irányításával (Csorvássy István, Bandi Dezső) talált önmagára. Vezetett faragókört, tanított rajzot, míg egy hangszalagműtét következtében kénytelen volt megválni a pedagógusi pályától. Nyugdíjasként tárult igazán ki számára a világ. Munkái végre eljuthattak a szélesebb közönség elé is, mind idehaza, mind az anyaországban. Rajzolni csakúgy szeret, mint fát módolni, szobrai azonban azt mutatják, hogy a fa az igazi anyaga, még a vízben talált gyökérben is rejlik valami; ha lefejti róla fölös rétegét a véső, szépség bomlik ki belőle. Rajz és fafaragvány kiáll.-a volt a mv.-i unitárius egyház tanácstermében (1996); Kiállítása volt Mv.-en (2000. szept.). Irod.: (Nú., Múzsa, 226. sz., 1996. febr. 23.); Nú (2000. szept. 16).