TELEKI Ádám, széki gr.

Kv., 1900. nov. 24., † Mv., 1972. jan. 8., temetve feleségével Kv-t a Házsongárdi temetőbe: földbirtokos. – Ádám Ferenc (1867–1918) és br. Zeyk Ágnes fia. Testvére T. Károly. Felesége Krémer Margit színművésznő. – Középiskolai tanulmányait Kv.-on, a Ref. Koll.-ban végezte, majd a Ref. Teológián és a Mezőgazdasági Akad. agrármérnöki szakán tanult, jogot is hallgatott. A marosújvári birtokán gazdálkodott. Tégla és Cserépgyára volt (alapítási év 1925). Az Erdélyi M. Gazdasági Egyesület, az EMGE egyik vezetője. A kisebbségi közéletben közgazdasági és politikai cikkeivel jelentkezett (1927). Az OMP képviselőjelöltje (1939). Megszervezte az Országos M. Ipartestületet, amelynek egy ideig elnöke volt. Vezető tisztségeket töltött be az Erdélyi Ref. Egyházkerületben, az EME és az EMKE keretében. A Hitelt létrehozófiatal értelmiséghez tartozott. Az Erdélyi Gazda főszerkesztője (1936–42), az Ellenzékben is közölt szakcikkeket. Kiadta az Erdélyi Gazda Naptára (1938–40) és a Gazdák zsebnaptára (1937) évkönyveket. A Teleki Téka alapítvánnyal is foglalkozott (1936. jan. 1.–): „Gr. Teleki Sámuel Könyvtár- Múzeum és Levéltár Alapítvány” első intézőbizottságának tagja (1942). Kissé bohém, a kortársak szerint kicsit „kelekótyának” tartott arisztokratát, kitűnő zongorista, aki több hangversenyt is adott pl. Kiss László költővel a tordai Helikon-esten. Birtokait kisajátították, Mv.-en élt (1945 után). Az államosítás után cukorgyári kampánymunkás Mv.-en. A securitate megfigyeltette (1951. k.–). Márton Áron-perben tartóztatták le (1950. febr. 17.), a buk.-i Katonai Bíróság 10 év nehézbörtönre és 15 év kényszermunkára ítélte (1951. aug. 17.). Hét év múlva egyéni kegyelemmel szabadult. Neve szerepel a rendőrségi jelentésben „az erdélyi reakciós m. nemesség” képviselőjeként. Kv.-on kapcsolatot teremtett az angol misszióval, tájékoztatta Reuben H. Markham amerikai újságírót az erdélyi magyarság helyzetéről. Egyéni kegyelemmel szabadult a börtönből (1955). Másodszor is letartóztatták (1961. április 29.), a népi demokratikus társadalmi rend elleni szervezkedés vádjával állította bíróság elé, A vád szerint kapcsolatba lépett Bükkösi Györggyel és Sipos Jánossal (1960), akikkel rendszer elleni beszélgetéseket folytatott, irredenta énekeket énekelt, hallgatta a Szabad Európa rádiót. A kegyelmi törvénnyel szabadult (1964).
– Irod.: 1956 Erdélyben; Áldozatok; Autonóm magyarok; Bánffy – Marosi; Bartos 2012; Bicsok–Orbán; Bottoni 2006; EBKL; Gudenus; Időtár 3; Lőwy 2013; Marosi-KZST; Mikó; Mv. Molter; Osváth; Sas Péter, Teleki Téka; Tófalvi Zoltán: Az érmihályfalvi csoport pere (II. rész) (Székelyföld, 7. sz., 2007. júl.); Vincze Gábor: A Márton Áron-per történetéről (Székelyföld, 1999, 11. sz.).