1716. nov. 11., † ? 1758. dec 3., temetve Marossárpatakon: marossárpataki birtokos. – T. Sándor (1679–1754) és Bethlen Júlia (1686. – Gernyeszeg, 1722.) fia. Felesége iktári Bethlen Kata († 1790). T. Sámuel féltestvére. Gyermekei: Lajos († 1815), Domokos, tordai főispán († 1824), Sámuel († 1822), Mihály Marosszék főkirálybírója (1750–1826), Borbála – Zeyk Dánielné, Kata – Naláczy Károlyné, Eszter –Vay Ábrahámné. A marossárpataki birtokot apjától örökölte (1756), így ő lett a család marossárpataki ágának alapítója. Fiai Domokos és Mihály örökölték tőle, így megoszlott a vagyon, ezért épült két kastély az alsó és felső udvarral. Kovásznai Sándor támogatója (1750-es években). Domokos szülei sírja fölé a Sárpatakon készített piramis aljában latin feliratos sírkövet helyezett el (1808). – Irod.: Berekméri–Gálfi; Bicsok–Orbán; Deé Nagy Anikó 1997; Gudenus; Orbán János: Táblabírák, főnemesek, pallérok és házak: Városkép és társadalom változásai Mv.-en a Királyi Tábla beköltözése után [1754] = Könyvek által.