TELEKI Sámuel, § széki gr.

Gernyeszeg, 1739. nov.17., † Bécs, 1822. aug. 7., A temetése Bécsben zajlott le (1822. aug. 10.), majd hosszú utazás után a sáromberki sírboltba helyezék örök nyugalomba (szept. 9). A gyászszertartást a kancellár egykori alumnisa, majd sáromberki udvari papja Antal János ref. koll.-i tanár, a későbbi püspök tartotta: politikus, kancellár, könyvtáralapító, filológus. – Nagyapja T. Mihály (I. Apafi Mihály fejedelem tanácsura), apja T. Sándor (1679–1754), tordai főispán, guberniumi tanácsos, anyja: petki Nagy Zsuzsánna. Felesége: iktári Bethlen Zsuzsánna (esküvő 1770). Gyermekei: T. Domokos (1773–1798), Mária (1777–1826), Ferenc (1787–1861). – Korán maradt árva, anyját 9 éves, apját 15 éves korában vesztette el. Gyermekéveit Czelnán (Fehér) töltötte, ahol házitanítók irányításával elsősorban latint, hittudományokat tanult, ugyanakkor természettudományos oktatásban is részesült, szellemi irányítói közé tartozott Bod Péter, aki gyakran járt át Magyarigenből Czelnára. Külföldön folytatta tanulmányait Francio.-ban, Hollandiában és Svájcban (Bázelben unokatestvéreivel tanult, T. Józseffel és Ádámmal; Leidenben, Utrechtben filológiát, természettudományokat tanult; Párizsban (1759–63) komoly humán és reál ismeretekre tett szert, ugyanakkor nagyhírű professzorokat, tudósokat ismert meg, akikkel hazatérte után is tartotta a kapcsolatot). Visszatértekor Bécsben bemutatták Mária Terézia császárnőnek, akit a latin, német és francia nyelvtudása lenyűgözött, de később megakadályozta Bánffy Ágnessel kötendő házasságát. A négyéves tanulmányút ideje alatt naplót vezetett, amelyben beszámolt arról, hogy meglátogatta az útjába eső jelentősebb köz- és magánkönyvtárakat, és elhatározta, hogy otthon tudományos közkönyvtárat létesít. Hazatért Erdélybe (1763. okt. végén), előbb Sárdon, majd Sáromberkén telepedett le, megnősült (1770), felépítette a sáromberki kastély két oldalsó szárnyát (1769–73), majd a déli szárnyát (1773–74), a sáromberki barokk díszkertet (1782–87) – „A” kategóriába tartozó műemlék –, illetve a Teleki család kriptáját (1801–1803) – „A” kategóriába tartozó műemlék –, ide temették leszármazottait, felújították (1960–64). Felesége és az ő adományából Sáromberkén ref. kőtemplom (1785–93), papilak (1767) „mesteri ház” (1773) épült, harangot öntöttek a templomnak (1815). Egy ideig nem vállalt közhivatali megbízásokat, így zavartalanul folytatta a külföldön megkezdett tudományos próbálkozásait: kiépítette egyre bővülő könyvbeszerzési hálózatát, sőt már könyveket is kölcsönzött; számos tudományos próbálkozást támogatott, az erdélyi közoktatás megreformálására gondolt, elvállalta a gyulafehérvári és enyedi főtanoda gondnokságát (1767–), adományokban részesítette az enyedi, mv.-i, székelyudvarhelyi, debreceni, sárospataki koll.-at, a váci katonai akadémiát, a miskolci, losonci, bécsi valamint a sáromberki ref. iskolákat, számos külföldön tanuló diák mecénása is volt, ösztöndíjalapítványt hozott létre, amely 18 tanulónak biztosított ösztöndíjat, és évente jutalomban részesítette a diákok pályamunkáit. Összegszerűen félszázezer forintot tesznek ki a jótéteményei. Bekapcsolódott az akkor alakult Litteraria Comissio munkálataiba, komoly anyagi hozzájárulással munkálkodott az oktatási viszonyok javításán: iskolák létesítésével, iskolai könyvtárak gyarapításával. Nagyobb összegekkel írókat, tudósokat, művelődési törekvéseket támogatott: Benkő József, Kovásznai Sándor, Cornides Dániel, Domokos Dienes, Verseghy Ferenc, J. K. Baumgarten élvezhették juttatásait, neki volt köszönhető, hogy a mv.-i Aranka György Irodalmi Társaság hivatalosan működhetett (1806-ig). Összeszedte Janus Pannonius műveit egykori kéziratokból és tizenhárom más kiadás után, megkezdte műveinek kritikai kiadásra való előkészítését, amely munkában segítségére volt a mv.-i Kovásznai Sándor tanár, a bécsi könyvtáros Kollar Adam, Cornides Dániel, az enyedi Kováts József tanár, aki a nyugati tanulmányútján is társa volt (5 köt.-ben, Utrechtben jelent meg, 1784). A sáromberki nyugalmas alkotó évek véget értek (1774–). Hivatali tisztségeit négy egymást követő osztrák császár – Mária Terézia, II. József, I. Ferenc és II. Lipót uralkodása alatt látta el: Küküllő vármegye főispánja (1774–); különböző közhivatali megbízásokat kapott (1777–). Szebenben erdélyi kormányszéki ill. főkormányszéki tanácsos (1777–84), a nagyváradi kerület királyi biztosa (1784–90), Arad, Békés, Csanád, Csongrád és Szabolcs vm.-k főispáni helytartója, Bihar vm. főispánja (1785. júl.–1787); II. József b.t. t.-a; Bécsben az erdélyi ügyekkel foglalkozó m. udvari alkancellár (1787); Máramaros főispánja (1785–88); II. Lipót császár erdélyi udvari kancellárja; majd erdélyi főkancellár (1791–1822). Közéleti tevékenységének fő jellemzője az erdélyi és protestáns érdekek védelmezése. Adományával épült az erdőcsinádi ref. templom (1783–97). Élete végéig aktív politikus és a közművelődés fáradhatatlan előmozdítója volt. Ez utóbbi legjelentősebb területe a közel hatvan esztendőn keresztül tartó könyvgyűjtés (1753–), amelynek eredményeként létrejött a m. nyelvterület első nyilvános közkönyvtáraként a mv.-i Teleki Téka 40 000 kötete. Tanulmányútja idején kezdte könyvtára számára a könyveket gyűjteni, az ott vásárolt 1500 kötet képezte a könyvtár magvát, amely magán viseli a Téka egyik legjellemzőbb vonását: enciklopéditását. Korának majdnem minden könyve megtalálható ebben a könyvtárban, amelyek a felvilágosodás irodalmát tartalmazzák, természettudományos, történelmi, teológiai, földrajzi tárgyú alkotások, könyvritkaságok, krónikák, emlékiratok Erdély történek a megírásához nélkülönözhetetlenek. A tanulmányút nagy részét a bibliofil mesterség elsajátítása képezte. Neves tudós professzor ismerősei segítették a tájékozódásban, kiterjedt könyvbeszerzési hálózatot épített ki. Könyvtára az alapító életének külömböző állomáshelyein mindvégig a köz szolgálatában állt. Már Sáromberkéről kölcsönzött könyveket, Sáromberkén templomot építtetett (1784–1791), majd Szebenbe költözve (1778) könyveit is magával vitte; ezután a bihari főispáni funkció betöltése okán Váradra költözött (1785–90), könyveinek csak legszükségesebb részét vitte magával, majd mikor a kancelláriai kinevezés Bécsbe szállította könyvtárát Mv.-re költöztette (1787), a háborús idők miatt nem látja biztonságban könyvtárát és felvitette Bécsbe (a 90-es évek elején); majd újból Mv.-re szállíttatta (1797), ezúttal véglegesen itt maradtak a könyvek, a könyvtáralapító hozzá kezdett régi terve valóra váltásához: új könyvtárat építtetett (1799–1802) az egykori Wesselényiek birtokában lévő barokk épülethez csatolt szárny lett a végső otthona. A Teleki Téka (1802) „A” kategóriába tartozó műemlék, mai megnevezése Teleki–Bolyai könyvtár, önálló kultúrintézményként működött 1974-ig, amikor a megyei könyvtárhoz csatolták. Itt őrzik felesége, iktári Bethlen Zsuzsanna 2000 kötetes m. nyelvű könytárát, könyvritkaságait, valamint fia T. Domokos ásványgyűjteményét is. A könyvtárt családi hitbizományként a közre hagyta. Első könyvtárosai: Mihelyes János (1792–?), Szász József (1802–?), Kelemen Márton (1814–51). Kiadta a könyvtár katalógusát 4 kötetben (1796-, 1800-, 1811- és 1819). A saját szerkesztésében, Bécsben kiadott katalógus nem csupán a könyvtár anyagát felsoroló könyvjegyzék, hanem a maga nemében tudományos munka is. Előbb a szerzők időrendbeli felsorolása mellett a szerzők dióhéjba foglalt életrajzi adatait közli, valamint a tudományos szakok szerint csoportosított, különböző nyelvű könyvekhez az íróján kívül a kiadványok (editiók) évét, helyét és vállalatát is feltűnteti; nejének, iktári Bethlen Zsuzsannának külön tulajdonát képező magyarnyelvű könyveinek jegyzéke ide van csatolva; végül a III. kötet előszavában a könyvtár rendeltetéséről és kezelésére vonatkozólag intézkedik. Ez a katalógus minden világváros könyvtárában megtalálható. Ő építette az Apolló-palotát, „vendégház” „szálát” (1802) Vigadónak (más források szerint: 1821–22), melynek jövedelmét a Téka fenntartására és gazdagítására szánta, ma „B” kategóriás műemlék (Pţa. Trandafirilor / Főtér 5. sz.). 950 bibliát küldött a mv.-i kistemplomnak (1820), eladásuk árából segítette az építés befejezését. Kéziratban maradt leveleit az MTA Kézirattára, Mv.-en a T.-téka és a br. Wesselényi-féle görcsöni levéltár őrizte. Levelet írt és küldött Ádámnak, gyakran leveleztek kedves feleségével, Bethlen Zsuzsannával. Fontos ügyeit levelezéssel intézte. Teleki Sámueltől Kendefi Elek, Lénárt Sámuel, Sáróy Szabó Sámuel, Szász József, Herbert Mihály, Tihanyi Tamás, Kadacsi István, Kelemen Márton kapott levelet. Sokan fordultak hozzá levélben: Bethlen Gábor, Borosnyai Lukács Simon, Fogarasi Pap József, Borosnyai Lukács Simon, Körösi György, Kovásznai Sándor, Zilahi Sámuel, Bodola János, Osváth Gergely, Kováts József, Jósika Antal, Sáróy Szabó Sámuel, Teleki Mária Rhédei Ádámné, Teleki Domokos, Teleki Ferenc, Hene Ferenc, Herbert Mihály; Szász József, Antal János, Tóth Ferenc, Baló Sámuel, Kelemen Márton, Kazinczy Ferenc, Kadácsi István, Zeyk Dániel, Rhédei Ádám. A bécsi udvar kitüntette a Szent István-rend nagykeresztjével (1808); a göttingeni és az angol (1799), a varsói (1811) Tudós Társ. t. tagja. A jénai Ásványtani Társaság oklevelét kapta meg (1802), a latin nyelv műveléséért díszoklevéllel tüntette ki a jénai Societas Latina Jenensis (1806). Ma Mv.-en utca viseli a nevét. Mellszobrát, Jorga Ferenc magyarrégeni szobrászművész alkotását, felavatták Sáromberkén a ref. templom kertjében (1996. aug. 7.). – F.m.: anus Pannonius Poemata. Pars prima-altera. Traiecti ad Rhenum, 1784.; Bibliotheca Samuelis S. R. I. Com. Teleki de Szék. Pars I.: Auctores classicos graecos et latinos. (Viena, 1796), Pars II: Classes theologicam, historico-clesiasticam, juridico-politicam, philosophicam, philologicam, antiquariam, historicam ét literariam complexa (Viena, 1800.); Pars III, cum Catalogo librorum Hungar, conjugis desideratissimae Susannae Com. Bethlen de Iktár, Accedunt Supplementa Catalogi Partes I. et II. (Viena, 1811) – Pars IV. Novas accessiones ad trés priores partes complexa. (Viena, 1819.); Gróf Teleki Sámuel erdélyi kancellár úti naplója (Mv., 1908., kiadá Biás István, bevezetéssel ellátta Imre Sándor); Deé Nagy Anikó: T. S. és a Teleki Téka (szerk. Deé Nagy Anikó: Buk., 1976); Teleki Sámuel peregrinációs naplója: Közzéteszi és a bevezetőt írta Deé Nagy Anikó (Kv., 2020); Deé Nagy Anikó 2020; szerk.: Janus Pannonius püspök művei, egykori kéziratból és 13 más kiadás után összeszedte és két kötetben kinyomattatta (Utrecht, 1784); levelei: Kovásznai Sándorhoz, Szeben, 1783. nov. 13. (Figyelő, XXVI. 1889.); Kazinczy Ferenchez, Bécs, 1790. febr. 17. (Kazinczy Levelezése, II. 34 1.); Kelemen Mártonhoz, Bécs, 1817. szept. 3-tól 1822. júl. 18-ig 14 drb. (Fodor István: Krónikás Füzetek, 111. sor. b. sz. 1938.) – Testamentuma (M. Sajtó, 1857. 105. 106. sz.; kéziratban levelei: a M. Tud. Akadémia levéltárában, ilenczfalvi Szász József könyvtárosának Bécsből küldött levelei a Teleki-család mv.-i levéltárában, a br. Wesselényi-féle görcsöni levéltárban 19 drb. és nagyernyei Kelemen Mártonhoz, utolsó könyvtárosához, Bécsből küldött levelei 14 db. nagyernyei dr. Kelemen László hagyatékában. Gyöngybetűivel, magyaros szívvel és lélekkel, közvetlen barátsággal megírt leveleiből a minden iránt való érdeklődése, mindenhez értő tudományossága, könyveihez fűződő nagy szeretete és gondoskodása, kincseit aggódva féltő ragaszkodásának ritka megnyilatkozása árad. Megható egyben az, hogy a távolból igazgatott könyvtárának annyi figyelmet szentelő kancellár, -mintha érezte volna, hogy kedvenc könyveit nem fogja többé látni, mintha sejtette volna, hogy hosszú élete nagy művében nem gyönyörködhetik majd szülőföldjén. – Irod.: Acsády Ignác: A Magyar Birodalom története (Bp., 1903–1904); Antalfi Imola: A színvonalas oktatás alapfeltétel. Teleki Sámuel nevét viseli a sáromberki iskola (Népújság, 2022. jún. 2.); Bakó Zoltán: Nyughatatlanok nyugtalan nyugalma (Nú., 1991. ápr. 13.); Benkő József: Transilvania (Vindobonae, 1777–78); Bányai Réka – V. Ecsedy Judit: A Váradi Biblia címlapvariánsai (Bp.-Mv., 2019); Berekméri D. István: Sáromberke és a Telekiek: verses helytörténeti kismonográfia (Mv., 2006); Bozac–Pavel; Biás István: Adatok a Teleki könyvtár alapításának történetéhez (Mv., 1901); Bibliotheca Telekiana (Mv., 1994); Bicsok–Orbán; Biró; Bíró József; Bíró József: A sáromberki Teleki-kastély = Bíró József: Erdély beszélő kövei (Kv., 2008); Bisztray Gyula: Író és nemzet (Bp., 1943); Csekonics; Dankanits Ádám: Janus és T. S. (Könyvtári Szemle, 2. sz., 1972); Deé Nagy Anikó Teleki Sámuel és a Teleki Téka: A leveleket válogatta, bevezetéssel és jegyzetekkel ellátta D.N.A. (Buk., 1976), Deé Nagy Anikó: A könyvtáralapítóTeleki Sámuel (Kv., 1997) Janus Pannonius művei a T.-Tékában (Könyvtári Szemle, 2. sz., 1972); Deé Nagy Anikó: A marosvásárhelyi Teleki-Bolyai Könyvtár ex librisei (Bp.–Kv., 2001); Deé Nagy Anikó: Bibliothecae Samuelis Com. Teleki de Szék Pars Quinta Libros inde ab Anno MDCCCXIX pos typis vulgatam Catalogi Partem Quartam comparatos Complexa. – Budapestini – Novi Fori Siculorum, MMII; Deé Nagy Anikó: Emlékkönyv a Teleki Téka alapításának 200. évfordulójára, 1802–2002. Mv., Teleki Téka Alapítvány – Mentor Kiadó, 2002.; Deé Nagy Anikó: Gondolatok egy könyvtárból. Tanulmányok, előadások, cikkek. (Csíkszereda. Pallas-Akadémia Könyvkiadó, 2007.); Én istenem, hová leszünk? Húsz éves az Erdély Művészetéért Alapítvány (Bp., 2008); Deé Nagy Anikó: A református főember, gróf széki Teleki Sámuel = Protestáns Mv.; Deé Nagy Anikó: T. S. úti jegyzeteinek hányattatásai = Telekiek; Deé Nagy Anikó: Mostani gondoskodásomnak egy nevezetes Tárgya lévén Marus-Vásárhellyen a Bibliothekámnak elkészítése. = Tonk S. 2020; Dolinay Gyula: Történelmi arcképcsarnok (Bp., 1886); Egyed Á. 2013; Erdélyi panteon; Fekete; Fodor István: Teleki téka (Mv., 1938); Fogarasi; Gergely Pál: Székely világjárók (Bp., 1940); Gr. T. S. emlékkiállítás (Bp., 1939); Gróf T. S. erdélyi kancellár úti naplója (Mv., 1908); Gudenus; Gulyás Károly: Gr. T. S. mv.-i könyvtáralapítása (Emlékkönyv a SzNM ötvenéves jubileumára Kv., 1929); Gulyás Károly: Az ismeretlen gróf T. S. (Bp., 1944); Halotti beszédek; Halotti beszédek gr. T. S. felett (Kv., 1825); Homan; Horváth János: Az irodalmi műveltség megoszlása (Bp., 1944); Időtár 1; Jakó 1976; Kelemen L. emlékk; Kemény Ferenc: Magyar pedagógiai lexikon (Bp., 1933–34); Keresztes; Keresztes 1998; Keresztes Gyula: A főtéri házakról – az Apolló épülete (Nú., 1991. jún. 8.); Keresztesi József: Krónika Mo. polgári és egyházi közéletéből a XVIII. sz. végén (Bp., 1868, 1882); Kiss–Kálmán–Bierbrunner; KKMI; Kocziány László: T. S. (1739–1822) (V. Z., 1972. aug. 13.); Kornis Gyula: A magyar művelődés eseményei 1777–1848 (Bp., 1927); Könyvek által…; Kőváry László; Krón Füz. (1939. 4/9); Lázok Klára: T. S. nem könyvalapú gyűjteményei = Telekiek; Léstyán – templomok; A magyar irod. története: képes (Bp., 1906–07); Magyar lélek – magyar munka írásban és képben (Bp., 1943); Magyar művelődéstörténet (Bp., s.a.); Magyarok term.tud. és technika; Man: Tg. M.; Marczali; Marczali Henrik; Marosi Ildikó; A Marosvásárhelyi Bolyai Tudományos Könyvtár = Kelemen L. emlékk; Mentor (Kv., 1842–43); MÉL; MMA; MNL; Mo. főispánjai; Mo közgazdasági és közművelődési állapota ezeréves fennállásakor és az 1896. évi rendes kiállítás eredménye (Bp., 1897–98); Mo. történelme, földje, népe, élete, gazdasága, irodalma, művészete Vereckétől napjainkig (Bp., s.a.); Molnár; MTTT; Mureş, judeţ; Mv.-Balás; Mv. és Vártemploma; Nagy képes világtörténet (Bp., 1899); Nemes Gyula: A marossárpataki Teleki kripta értékeit mentik (Központ, 2016. jún. 2–8.); Old Tg. M.; Orbán János: Egy erdélyi kastélyleltár 1787-ből (Korunk, 12. sz., 2005); Orbán János: „…kétfelöl galéria lesz, a közepe pedig templom formára felmegyen.” A Teleki Téka hosszházas terveiről = Táguló horizont; Orbán János: Táblabírák, főnemesek, pallérok és házak: Városkép és társadalom változásai Mv.-en a Királyi Tábla beköltözése után [1754] = Könyvek által …; Orbán János: T. S. és a sáromberki eklézsia hajdani virágzása = Emlékk. Szabó Miklós; Paget; Pintér; Pokoly; Politikai Mo. (Bp., 1912–14); Profiluri mureşene. 2.; RMK III/18. sz.; RNL; A Római Szentbirodalmi gróf széki Teleki család oklevéltára (Bp., 1895); Sáromberke; Sânpetru de Câmpie; Sebestyén Mihály: …Van Vásárhelyt egy nevezetes gyűjtemény (Új Élet, 22. sz., 1972); Siklóssy László: Gyorskocsin Erdélyben (Bp., 1927); Szabó József S: Magyar ref. Sion (Debrecen, 1909); Szabó–Szögi; Szántay Antal: Die T.-Korrespondenz in Basel (Miscellanea fontium historiae Europae. H. Balázs Éva Emlékk. Bp., 1997); Szentgyörgyi; Szépréti: Régi és új világ; Szilágyi; Szinnyei; Szinnyei J; Szotyori; Teleki Domokos: A mv.-i Teleki-könyvtár története (Kv., 1931); Teleki Domokos, Clauser Mihály, Varjas Béla: Gróf T. S. emlékünnep (Bp., 1940); T. S. albuma. (Függeléket összeáll. Font Zsuzsa. Kiad. Jankovics József; Szeged, 1991); Deé Nagy Anikó: T. S. és a Teleki-téka (a leveleket válogatta, jegyz. Deé Nagy Anikó; Buk., 1976); Telekiek; Teutsch Friedrich; Tg. M.- Mv.; Thury; Új lexikon; A történeti Erdély (Bp., 1936); Tóth; ÚMÉL; Valori mureşene de patrimoniu; Viczián István: T. S. (M. múz. arcképcsarnok. Bp., 2002); Weszely Tibor: Teleki Sámuel levelezése világhírű tudósokkal (Mv., 2003).