TERÉNYI Ede

Mv., 1935. márc. 12., † Mv., 2020. nov. 26.: zeneszerző, professzor, muzikológus. – Szülei: Ede és Rozália. Felesége: Barabás Lenke, zenetanár, karnagy (1958). Mv.-en a Bolyai Farkas középiskolában végzett. Zongorázni Chilf Miklóstól és zeneszerzést Trózner Józseftől tanult. Kv.-on a Gheorghe Dima Zeneművészeti Főiskola zeneszerzési tanszékén Jodál Gábor tanítványa, oklevelet kapott (1958), majd itt egyetemi tanár előadó (1958). A zenetudományok doktora (Kv., 1983). Zenedramaturgiai doktorátusvezető (1992–). Tanított ellenponttant, összhangzattant, zeneszerzést (1980 –), végül zenedramaturgiát és operarendezést. Nevéhez fűződik a zenedramaturgia tantárgy bevezetése. Gazdag munkássága tartalmaz 150 zenekari-, kórus- és kamaraművet, oratóriumot, egyházzenei alkotást, több szimfónia, zongoraverseny vonósnégyesek, ütőskvartettek, hangszeres szólódarabok. Tanulmányokat, esszéket, kritikákat közölt hazai és külföldi szaklapokban. Sok szimfonikus zenekar játszotta műveit belföldön, szülővárosában és külföldön pl. Bp., Pécs, Debrecen, Kecskemét, Párizs, London, Hága, Nürnberg, Bécs, Riga, Moszkva, Amszterdam, stb. Díjai: a Román Zeneszerzők Szövetsége (1974, 1978), az RTA George Enescu-díj (Buk., 1980); Bartók–Pásztory-díj (Bp., 1994). A M. Zeneszerző Szövetség és a M. Művészeti Akad. tagja. (1994–); a bp.-i Veress Sándor Társaság alapító tagja; a M. Zeneszerzők Egyesületének tagja. Erkel Ferenc-díjas romániai magyar zeneszerző.
– Irod.: EMKK; Nagy Mária; Meghalt Terényi Ede zeneszerző (Krónika, 2020. dec. 2.); Zenetud. írások 1998.