TEUTSCH, Friedrich M., § Frigyes

Segesvár, 1852. szept. 16., † Szeben, 1933. febr. 11.: történész, lelkész, ev. püspök. – G. D. Teutsch püspök fia. Tanult a szebeni jogakad.-án (1869–70), történelmet és teológiát a Heidelbergi Egy Hittud. és Bölcs Karán (1870–72), Lipcsében az egy. Hittud. és Bölcs. Karán (1872–73) és Berlinben az egy Bölcs. Karán (1873–74). Disszertációját a Három erdélyi nemzet uniójáról Heidelbergben védte meg (1874), bölcsészdoktori oklevelet szerzett. Tanár volt a szebeni gimnázium papi szemináriumában (1876–), majd rektor (1889–). Nagycsűrön ev. lelkész (1896–1903), püspöki vikárius (1899–), a jénai egy. t. teol. doktora (1899), a nagyszebeni ev. egyházközség papja (1903. dec.-–06); lelkész Szászdányánban (1906–32), püspökké választották (1906. okt. 31.) nyugalomba vonult (1932. szept. 17.). Mv.-en részt vett a lutheránus egyház fennállásának és templomának századik évfordulóján tartott ünnepségeken (1929), valamint Beyer Fülöp lelkész működésének 25. évfordulóján. Egyszemélyben volt termékeny történész, publicista, pedagógus, jogtudós, népvezér, lelkész, püspök. Történészként folytatta édesapja művét, a Geschichte der Siebenbürger Sachsen für das sächsische Volk, melynek első kötetét apja G. D. T. írta (1699-ig), és amely gerince a szász tudományos irodalomnak. Hozzájárult az erdélyi szász iskolaügy fejlesztéséhez. A Siebenbürgisch-deutsches Tageblattban közölt publicisztikája a nemzetiségi harc és kultúrélet szolgálatában állt. Az Erdélyi Országismereti Egyesület (Värein für siebenbürgische Landeskunde) elnöke (1893). A königsbergi Gusztáv Adolf Egyes. közgyűlése (1900-tól), a szász nemzeti egy., a ker. és orsz. konzisztórium tagja. A Román Akad. tb. tagja (1919. jún. 7.). – F. m..: Die „Unionen” der ständischen „Nationen” in Siebenbürgen bis 1542 (Hermannstadt, 1874); Der Sachsengraf Albert Huet (Nagyszeben, 1875.); Die Seminarfrage der ev. Landeskirche (Nagyszeben, 1884.); Denkrede auf D. Georg Daniel Teutsch (Nagyszeben, 1894.); Die Art der Ansiedelung der Siebenbürger Sachsen (Stuttgart, 1895); Die siebenbürgisch-sächsischen Schulordnungen 1543–1883, 1–2. (Berlin, 1888–92); Bilder aus der vaterländischen Geschichte. Kiad. többekkel (Hermannstadt, 1895); Kurze Mitteilungen über die Volksschule der Siebenbürgischen Sachsen (Hermannstadt, 1896); Stille Jahre 1805–1830. – Die Sachsen im Jahre 1848–49 (Hermannstadt, 1896); Geschichte der Siebenbürger Sachsen für das sächsische Volk (Hermannstadt, 1899); Denkrede auf Albert Arz von Straussenburg… (Hermannstadt, 1901); Von dem Arbeitsfeld der evangelischen Kirche A. B. in Siebenbürgen (Hermannstadt, 1902); Samuel von Bruckenthal (Hermannstadt, 1903); Vorstellung des Landeskonsistoriums betr. den Volksschul-Gesetzentwurf (Hermannstadt, 1907); Georg Daniel T.: Geschichte seines Lebens (Hermannstadt, 1894; 1909), Die siebenbürger Sachsen (Hermannstadt, 1916); Geschichte der Ev. Kirche in Siebenbürgen (Hermannstadtm 1921-.22).
– Irod.: Apold; Bartoniek Emma: Magyar történeti forráskiadványok (Bp., 1929); Cziráki Zsuzsanna: Az erdélyi szászok története – Erdélyi szász irodalomtörténet (Kozármisleny, 2006); Degener; Deutsch-ungarische Begegnungen (Bp.–Leipzig–Milano, 1943); Endes Miklós: Erdély három nemzete és négy vallása autonómiájának története (Bp., 1935); Homan; Időtár 3; Iorga, N.: Oameni cari am fost (Vălenii de Munte, 1911–39); Kemény Béla: Ungarn (Bp., 1931); LSS; Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Kv., 1944); Neugeboren Emil: Az erdélyi szászok (Bp., 1913); Osvát; Pascu; Pukánszky Béla: A mo.-i német irodalom története (Bp., 1926), Révész Imre: A magyaro.-i protestantizmus tudományos történetírása (Debrecen, 1924); RNL; Sân-Giorgiu, Ion: Aspecte literare (Sibiu, 1938); Sólyom Jenő: Luther és Mo. (Bp., 1933); Szabó–Simon–Szögi; Szinnyei; Transilvania; ÚMÉL.