Erdőszakál, 1903., † Erdőszakál, 1989: ort. lelkész, esperes. – Papi pályafutását a Nyugati Havasokban, Mogos-ban kezdte (1928), ahol új templom építését kezdte meg. Nagy megvalósítása: megnyittatta az Abrud–Mogos–Cheile Râmeţului–Tövis országutat, így kb.70.000 embernek könnyítette meg a megélhetését és az életét. Tíz évi szolgálat után versenyvizsgára jelentkezett az Erdőszakálban megüresedett lelkészi állás betöltésére. Így került haza a szülőfaluja szolgálatába, amelyet soha nem hagyott el (1938. aug.-tól haláláig). Itt is új templom építését indítványozta, meg is kezdte az adományok gyűjtését, de a II. vh. megállította a munkálatokat. A háború után, mivel nem volt anyagi lehetőség újat építeni, renováltatta az 1809-ben emelt templomot, megjavíttatta a falu bekötő útját, kijárta, a rendszeres napi autóbuszközlekedést Régen és Erdőszakál között, majd a parókia egyik szobájában helyi múzeumot létesített. Új iskolát kellett építeni, amelyben már tanári szoba, óvoda, iroda, könyvtár is volt. Szorgalmazására, a helyi tanács költségvetéséből építették (1951–52). Szolgálata idejében épült Bátosban a régi harang helyén a ma is álló Adormirea Maicii Domnului ort. templom (1959). Megírta Erdőszakál monográfiáját, amely kéziratban maradt hátra, de Ilie Şandru lelkész kiadatta (2001). – F. m..: Un cuib se istorie şi viaţa românească Săcalu de Pădure (Buc., 2001).
– Irod.: MMK; Reghin, Protopopiat; Săcalu de Pădure; Todea 2013.
©
Erdélyi Magyar Adatbank Egyesület, Jakabffy Elemér Alapítvány, Transindex (1999–2021)
Honlapot készítette: PZSE