TOLDALAGI, nagyiklódi nemes, nagyercsei, és gelencei gr; Tholdalaghi, Tholdalagi, Tholdalac.

Erdély régi mágnás családjainak egyike, amely a honfoglaló Káta (Megyer) nemzetség tiszántúli főágazatának egyik ágából a tatárjárás urán települt Erdélybe. Az egyik ős már bírta Toldalagot, a görgényi várbirtokok tartozékát (1268). Péter fia János vette fel a Toldalagi nevet (1380). A Hunyadiak adománylevele Tholdalaghi Tamást mint királyi embert (homo regius) említi (1453). Címeres nemeslevelet Balázs kancelláriai jegyző kapott (Bécs, 1455. augusztus 27.), valószínűleg ekkor kapták meg a szomszédos Nagyercsét is, ahonnan egyik előnevüket írják. Izabella királynő oklevéllel megerősítette az unitárius Andrást és bátyját Balázs görgényi kapitányt a toldalagi és nagyercsei birtokaiban (1557. márc. 13), Benedek fiait pedig a nagyiklódi birtokban. A nagyiklódi ág alapítója Benedek fia András. Az iklódi unitárius ág kihalt fiúágon (1849). A nagyercsei ág alapítója Balázs görgényi várkapitány, aki rablógyilkosság áldozata lett (1586). Fia Mihály (1580–1642) a család vagyonának és tekintélyének a megalapozója. Első felesége birtoka után vette fel második előnévként a gelencei nevet. Bethlen Gábor fejedelemtől székely primori rangot kapott (1614) A grófi címet T. Mihály és gyermekei: László, János, Ferenc, Pál, Erzsébet, Katalin és Sára – Mária Teréziától kapta (Bécs 1744. nov. 13.). Őseiknek Szászrégen és Mv. közötti vidéken, majd a Maros és Nyárád folyók mentén voltak birtokaik. Az ősi fészek Koronkán volt. Ott az első kétszintes udvarház építtetője T. Mihály (1580–1642). A mai új kastély építtetője T. Ferenc (1803–64). Klasszicista stílusú kastély Weixbraun tervei nyomán készült (1829–). A dendrológiai parkot Bodor Péter tervezte. A gazdag berendezésű kastély legfigyelemreméltóbb része a korabeli Erdély egyik legszebb és legértékesebb könyvtára volt. T. Ferenc és felesége Katona Anna könyvállományát a leszármazottak tovább bővítették. A gyűjtemény legértékesebb darabjai: nürnbergi Biblia (1514), Titus Livius incunabuluma (1598), két Corvina, számos ősnyomtatvány, gazdag kohászati, bányászati, genealógiai és heraldikai szakkönyv. Szinte minden megsemmisült (1945 után), a műkincseket széthordták, a könyveket elégették, az épületek elpusztulnak. A II vh.-ban a front közeledtével Sényi Lászlónak sikerült megmentenie 2353 régi könyvet, 44 miniatűr kötetet, festményeket, empire bútorokat, amelyek később a Teleki Téka tulajdonába kerültek. A romos kastély és a kripta „A” kategóriájú műemlék. A család támogatásával épült a koronkai ref. templom (1769–1778), a faragott szürke márvány szószéket, az úrasztalát gr. T. Lászlóné, Korda Anna készíttette férje emlékére (1806). Az Újhegyen levő domboldali temetőben volt a család kriptája melyet újjáépítettek (1806) 1991-ben fedeztek fel véletlenül. Nyárádszentbenedeken a 19. sz.-ban épült barokkos klasszicista stílusú kastélyuk, amelynek építtetője T. Zsigmond (1766–1847) és felesége Bornemisza Mária. Ott élt öccse is Tibor. A kastélyt Tibor fia Mihály örökölte, aki az utolsó gazdája volt (–1949). Az államosítás után egy mezőgazdasági vállalt használta, 2000-ben a falu belga testvértelepülése Kasterlee vásárolta meg és átadta az Együtt Szentbenedekért Egyesületnek. Jelenleg két helyiségében a falu néprajzi gyűjteményét helyezték el. Felújításra vár. A mv.-i Toldalagi palota, egyike Erdély legszebb rokokó stílusú épületeinek. Építtetője T. Ferenc és felesége czegei Wass Kata.(1759–72). A ház Luidor János tervei alapján épült, kivitelezése Schmidt Pál, belső díszítése a kv.-i Anton Schuchbauer kőfaragó nevéhez fűződik. A ház homlokzatán márvány emléktábla hírdeti az építtetők emlékét. A ház alagsorában működött Mv. első nyomdája, melyet Kapronczai Nyerges Ádám állított fel = 1786). Az épület „A” kategóriájú műemlék. A család levéltára az Erdélyi Múzeumban van.
– Irod.: Álló- és mozgóképek; B. Nagy Margit 1970, Bicsok–Orbán; Bíró Donát 2006; Bíró József 1943; Farczády Elek: A mv.-i nyomdászat története (VZ, 1971. nov. 20); Gligor Róbert László: Bérlő nélkül a nyárádszentbenedeki kastély (Vásárhelyi Hírlap, 2011. ápr. 15), Gudenus; Időtár 1; Kempelen; Keresztes 1995; Kornis; MNZS; Nagy Iván; Pál-Antal 2009; Pálmay; Sepsiszéki; Szucher Ervin: Nemes csontvázak között (Nú, 1991. ápr. 2), Valori muresene; Vofkori 2004.