TOLDALAGI András, nagyercsei, Tholdalagi András, Toldalaghi András, Tholdalaghi András

? † ?: unitárius földesúr – T. Benedek fia. Mátyás kr.-tól új adományban nyerte toldalagi birtokát (1453), majd megerősítő kir. adományt és címeres levelet nyert V. Lászlótól Toldalag helységre (1456). Valószínű a család ebben az időben kapta a Toldalag szomszédságában levő Nagyercsét is, ahonnan a család előnevét írja, s ekkor válhatott ki a családból a nyagyiklódi Toldalagi ág, amelynek ő a megalapítója. Izabella régens-királyné oklevéllel (1557. márc. 13.) megerősítette Toldalag és Nagyercse birtokában. Szondi Osvát és Székely Miklós atyák előtt végrendelkezett a marosszentkirályi- székelyházai-remeteszegi pálosok javára, (1471. okt. 25), melyben őseitől öröklött s Mátyás királytól új adományban nyert birtokát, a Görgény vármegyében a Marosszéki kerületben fekvő Toldalag helységét, négy telken kívül, melyeket két leányának Margitnak és Zsófiának hagyott, a maga és rokonai lelki üdvéért a szentkirályi paulinus kolostornak hagyományozta, egy halastóval és azon lévő malommal együtt, úgy azonban, hogy azon halastóból a paulinusok lehetőleg juttassanak halakat a minoriták vásárhelyi és felfalusi kolostorainak is, és a toldalagi parochialis egyházat isteni tisztelet nélkül ne hagyják; továbbá 28 forintban elzálogosított némai és nyulasi részjószágait a toldalagi egyháznak, Pókán, Ercsén, Majoson, Faragón, Maróczon és Tancson szerzett részjószágait nejének és két leányának, ezeken kívül pedig minden vagyonát nejének Margitnak hagyta, úgy hogy a mi azokból neje halála után megmarad, a szentkirályi kolostorra szálljon. (Kelt Szentkirályi Paulinus Kolostorban 1471. okt. 3). A kolozsmonostori konvent előtt erősítette meg adományát (1478).
– Irod.: Bakó Csongor-István: Római katolikus kórházi lelkigondozás Mv.-en – történeti áttekintés (Központ, 1911. jún. 1–7); Időtár 1; Kempelen; Krón. Füz. (1937.2/6); Léstyán – templomok 1.; Marton József; MNZS; Nagy Iván; Nagy-Bodó Tibor: A Toldalaiak nagyméretű kastélya (Központ, 2016. febr. 18–24.); Pál-Antal 2003; Pál-Antal 2009; SzOkl, 3.