TOLDALAGI Ferenc, § Tholdalagi, nagyercsei és gelencei gr.

Koronka, 1803. jan. 15. † Tüffer (fürdő) Bad Gastein (Ausztria), 1864. jún. 16.: politikus, cs. és kir. kamarás, al-, főkirálybíró, a kaszinó elnöke.Koronkán temették. – T. Zsigmond (1766–1847) és Vay Kata fia. Felesége sárosmagyarberkeszi Katona Anna (Kv., 1805 – Mv., 1863. okt. 6.). esküvő (1825. szept. 25.). Gyermekei: T. Viktor, cs. k. kamarás (1829–1881), felesége: br. Bánffy Anna; T. Franciska (1830–1905); Adél (1832–1893); Róza, Schleinitz Vilmosné (1834–1908). – Reprezentatív épületegyüttes létrehozását tervezte, de terveit nem tudta megvalósítani, mert az erdélyi vasútépítés vállalkozásában tönkrement, csak a klasszicista előépület valósult meg (1830 k.), Joseph Weixlbraun tervei alapján. A tájképi parkot Bodor Péter tervezte és építette. A mesterségesen kialakított halastó és a Müller János építész emelte kerti pavilon díszítette a kertet (1887–). A mv.-i Kaszinó egyik alapítóigazgatója és első elnöke volt (1832); a ref. főconsistoriumot képviselte a Gecse-féle Emberszereteti Intézet alapítóbizottságában (1840). Marosszéki alkirálybíró majd Marosszék főkirálybírója (1847. dec. 11–1848. okt és 1861–62). Mérsékelt politika híve. Aggódott, mert a mv.-i kancellisták (románok. magyarok, szászok), koll.-i diákok is csatlakoztak a mozgalmakhoz és Bărnuţiu kiáltványához (1848. márc. 26.), és támogatta őket Gálfalvi Imre, táblai protonótárius és Gál János, ülnök is. Utasítására a város épületeiről eltávolítottak minden Habsburg emblémát. Mint főkirálybíró, román és m. nyelvű kiáltványt intézett Marosszék polgáraihoz, amelyben a román és m. lakosságot megbékélésre és együttműködésre szólította fel (1848. okt. 11.). Berzenczey László mondatta le a konzervatív, forradalomat ellenző T. F.-et. Részvényeket bocsátott ki egy kőszínház alapítására Mv.-en (1850). A Színházpártoló Egylet tagja. Bécsben elkészíttette a Vásárhelyen felállítandó nemzeti színház tervrajzát (1856), és részvénytársaságot alakított az építendő színház érdekében, amelynek elnöke volt. A Ref. Koll. főgondnoka (1853). Megvásárolta a szentdemeteri kastélyt gr. Abensberg Traun Ferencné sz. Bethlen Borbálától (1845 k.), felesége ott is halt meg (1863. okt 16.). Valószínű, hogy ő az új koronkai udvarház építtetője (1829- kezdte). A gazdag berendezésű újklasszicista homlokzatú udvarház, Josef Weixlbraun építész tervei alapján (1829) készült, a 110 holdas parkban állt. Az udvarház és kripta ma „A” kategóriájú műemlék. Legfigyelemreméltóbb része a korabeli Erdély egyik legszebb és legértékesebb könyvtára volt. Felesége, sárosmagyarberkeszi Katona Anna révén a Göttingenben tanult Katona Zsigmond könyvgyűjteménye Koronkára került, ez képezte a könyvtár alapját: több kódexet, latin és görög szöveget, első vagy ritka kiadást, történelmi, bányászati munkát tartalmazott. Néhány kivétellel, amit Sényi László sikeresen mentett meg és vitt a Tékába, a könyvtár megsemmisült (1944. dec.). Nagynénje Tűri Lászlóné Toldalagi Katalin, tőle örökölte a rudai aranybányát, amelynek elvesztése után Ausztriába menekült, ahol meghalt. A koronkai kastélynak az államosítás előtti utolsó lakója T. Józsefné volt.
– Irod.: 1848–1849 Marosszék; Álló és mozgóképek; Apor–Oláh-Gál; Benkő K.: Mv.; Berde Mária: Erdélyi Vormärz: báró Schleinitz Vilmosné, Toldalagi Róza grófnő emlékei = Ünnepi könyv; Biró; Bíró József: A koronkai Tholdalaghi-kastély = Bíró József: Erdély beszélő kövei (Kv., 2008); Chiorean 2008; Dósa Elek: Marosszék (Hadtörténelmi közlemények, 1. sz., 2012. márc.); Fekete; Fodor Sándor: Járom az utat… (Nú., 2005. aug. 11.); Az Erdélyi Nagyfejedelemség sz. k. Kv. várossában 1846. szept. 9. re közönséges gyűlésre összehívott tek. nemes rendeinek névsora (Kv., 1848); Erdélyi unit. 1848–49; Gudenus; Gyászjelentő; Időtár 1; Időtár 2; Keresztes Gyula: Kastélyaink 18.: A koronkai kastély (1992. aug. 15.); Keresztes Gyula: Örökségünk 41.: A szentdemeteri kastély (Nú., 1993. júl. 2.); Koncz; Kornis; Kőváry László; Krón. Füz. (1939. 4/6); Levéltári gyászj.; Marosi-KZST; Pál-Antal; Pál-Antal 2002; Pálffy; Pálmay, Szádeczky-Kardos Lajos: A székely nemzet története és alkotmánya (Bp., 1927); Tófalvi Zoltán: 1848 márciusa a Székelyföldön, Mv.-en (Nú., 1998. márc. 12–13.) Valori mureşene de patrimoniu.