TOLDALAGI Mihály, § nagyercsei és gelenczei gr., dr.

Nyárádszentbenedek, 1889. febr. 18., † Bp., 1941. jún. 12. Temetése Nyárádszentbenedeken (1941. jún. 16.) A ref. templom cintermében kopjafával jelölt sírja van: földbirtokos, politikus, főispán. – Gr. T. Tibor (1854–1959) és br. Bornemisza Mária (1864–1945) fia. Testvére T. Irma. – Nyárádszentbenedeken volt földbirtokos. Jogi doktorátust szerzett. Progresszív megnyilatkozásai következtében már az impériumváltozás előtt ismert politikus volt, azután az erdélyi politikai mozgalmakban a reformisták oldalán állt. Reálpolitikát, mindenekelőtt való gazdasági erősödést hirdetett. Az EMGE munkájának nagy támogatója. A maga korában „vörös grófnak” hívták, mert az I. vh. (1915. máj. 6. –) utáni orosz fogságból baloldali nézetekkel tért haza. M. kir. tartalékos huszárhadnagy, az I. és II. oszt. vitézségi érem tulajdonosa. Elnöke volt a Romániai M. Népközösség Maros megyei szervezetének (alakult 1938. dec. végén), amely – a Nemzeti Újjászületési Front keretében – a nemzetiségi jogok érvényesítéséért vívott küzdelem egyetlen szerve volt, vezetése egy kinevezett megyei bizottságra tartozott, amely a megye értelmiségi köreiből került ki (ügyvédek, iparvállalkozók, lelkészek, orvosok, tanárok, stb.): Molter Károly, Szígyártó Olivér, Nagy Lajos, Fekete Andor, Kovács György író, dr. Czakó Zsigmond, Pálffy Károly, és mások. A M. Népközösség egyetlen nagyszabású tömegakciója a Petőfi halálának 90. évfordulóján rendezett emlékgyűlés volt (1939. júl. 31.). Rövid ideig Maros körzet megválasztott képviselője a román parlamentben, lemondott (1939–40. nov. 25.). Károlyi Mihály köztársasági elnök kinevezte a M. Köztársaság svájci követségi tanácsosának. A M. Rendfenntartó Bizottság tagja (1940. aug.), Maros-Torda vm. és Mv. tejhatalmú szabad kir. város főispánja (1940. nov.– ). A mv.-i Ref. Koll. főkurátora. A ref. egyházmegyei főgondnoka. Írt kisebb politikai röpiratokat és néhány gazdasági cikket. Ő volt a nyárádszentbenedeki kastély utolsó tulajdonosa, ahonnan az államosításkor kilakoltatták kényszerlakhelyen Mv.-en élt (1949. márc.–) A nyárádszentbenedeki T. grófi család utolsó férfi tagja volt, halála a faluban a család három évszázados történelmének vetett véget. – F. m..: Az európai konfliktus (Mv., 1914); társsz.: Mv és a háború (Mv., 1915).
– Irod.: Berekméri 2015; Bernády; Bicsok–Orbán; Deé Nagy Anikó 2001, EM; Gudenus; Gyászjelentő; Időtár 3, Katona Szabó; Marosi-KZST; Marosszéki krónikák 1.; Molter; Mv. Molter; Nyárádszentbenedek; Osváth; Pálmay; Pană; Sepsiszéki, Vásárhelyi János: Erdélyi emlékkönyv (Kv., 1943); Visnai.