TOLDALAGI Mihály, nagyercsei; Tholdalagi Mihály, Toldalagi I. Mihály

Nagyercse, 1580 k., † 1642. márc. 24., temették Gyulafehérváron a r. k. székesegyház sírkamrájában: fejedelmi tanácsos, főkirálybíró főkapitánya, diplomata, emlékíró. – T. Gáltői Balázs († 1586), és Bessenyei Borbála fia. Felesége: gelencei Mihálcz Erzsébet halála után nagy kiterjedésű birtokhoz jutott (1612), Nyolc leányuk és egy fiuk, Mihály született (†1659). 2. felesége özv. Szentpáli Jánosné Petki Erzsébet (esk.1640. júl. 30.). Közös gyermekük nem volt. – Gyermekkoráról kevés ismeret van. Báthory Zsigmond fejedelem idején székely főtiszti hivatalt viselt (1600), Orbaiszék alkapitányaként. Birtokai révén Koronkához kötődött. Székely Mózes mellett harcolt, ő is ellenálló és vele menekült Töröko.-ba, két évre rá titokban Erdélybe visszatért, elfogták, Mihálcz Erzsébet kezességére kiszabadult (1602), Básta fogságába került, csak javainak lekötése mellett szabadult ki, majd ismét harcolt a brassói csatában és fogságba került (1603. júl. – 1604. ápr.). Gelencén feleségül vette Mihálcz Erzsébetet (1605). Családjával együtt székely primori rangot kapott (1614. febr. 17.). Bethlen Gábor felismerte politikai és diplomáciai tehetségét, követe volt a portán (1614–15, 1628), diplomataként közvetített a török Porta és a lengyelek között (1622), Marosszék főkirálybírája (1624–), tanácsúr és többször volt isztambuli és lengyelo.-i követ. Bethlen Gábor fejedelemtől részjószágokat nyert Szentbenedeken kúriával, Abosfalván és Folyfalván (1623. jan. 10.); Udvarfalván, Galambodon és Lécfalván (1628. márc. 18.); Zágonban Brandenburgi Katalintól kapott részjószágot (1630. febr. 25.). Koronkán lebontatta v. átépíttette a volt Kovacsóczy Farkas-féle udvarházat, nagyméretű kastéllyá alakította át (1630-as években). A fejedelem békebiztosaként részt vett a gyarmati (1625), a szőnyi béke megkötésében (1627). Bethlen Gábor halála után annak utódai, Brandenburgi Katalin, Bethlen István és I. Rákóczi György továbbra is állandó portai követként szerepeltették. Marosszék főkapitánya (1633–), Háromszék főkapitánya (1635–), a fejedelmi tanács tagja (1635–), az ogy. és a Fejedelmi Tábla ülnöke (1635). Részt vett az I. Rákóczi György vezetése alatt Désen tartott ogy.-en (1638. júl. 7.–). Udvarhelyszéki főkapitány (1639–). Torda vármegye főispánja, főlovászmester. Kezdeményezte a Szent Ferenc-rendi szerzetesek behívását Erdélybe, részükre Mikházán házat és telket vásárolt (1635), a ferencesek részére Mikházán kolostort alapító oklevele (1636. febr. 8.), szerződésileg kötelezte a ferenceseket, hogy kolostort és kápolnát építsenek ott. Feleségével együtt anyagilag is támogatták a templomépítést. Nyugalomba vonulása után Koronkán éltek. Unitárius vallását kat.-ra cserélte. Feljegyzései, követjelentései a korszak fontos történeti, diplomáciai forrásai. Koronka általános iskolája ma a nevét viseli, az épület homlokzatán elhelyezett, a névadót ábrázoló dombormű Gyarmathy János szobrászművész munkája (2001. szept. 16). – F. m..: T. M. emlékirata és levelei = Erdélyi tört. adatok (Mikó Imre adta ki; I. Kv., 1855); T. M. követségi naplója 1613–1631 = Ötvös Ágoston: Brandenburgi Katalin. (Akad. Ért., 1861); Bartoniek Emma: M. történeti forráskiadványok (Bp., 1929); Erdély öröksége 4. köt. (Bp., 1941–42); Újabb sok rút zürzavar = Erdélyi magyar emlékírók; T. M.-nak, az öreg Rákóczi György fejedelem tanácsának és Marosszéknek főkapitányának emlékezetül hagyott írása = Erdély öröksége, 4.; Az öreg Rákóczi György fejedelem tanácsának és Marosszék főkapitányának emlékezetül hagyott írása = Kovács Attila Zoltán. Erdély szolgálatában: Emlékírók könyve (Pomáz, 2007); T. M. évkönyve 1613–15-ből / Szilágyi Sándor bevezetőjével = Marosszéki krónikák 1./ Válogatta és sajtó alá rendezte Sebestyén Mihály (Mv., 2010).
– Irod.: Álló- és mozgóképek; Arday Pál: Nagyercsei Tholdalagi Mihály élete és történeti szereplése (Kv., 1910); Bíró József: A koronkai Tholdalaghi-kastély = Bíró József: Erdély beszélő kövei (Kv., 2008); Bodnár; Fodor Sándor: Járom az utat… (Nú., 2005. aug. 11.); Boros Fortunát: Az erdélyi ferencrendiek (Kv., 1927); Deák Farkas: Egy magyar főúr a XVII században: Csáky István (Bp., 1883, 1888); Erdélyi magyar emlékírók; Erdélyi történelmi adatok (Kv., 1855–62); Fekete; Gindely Antal: Bethlen Gábor és udvara (Bp., 1890); György: A ferencrendiek; Horváth Mihály: Mo. történelme (Bp., 1871–73); Időtár 1; Kénosi–Uzoni 2.; Keresztes; Keresztes Gyula: Kastélyaink 18.: A koronkai kastély (1992. aug. 15.); Kispál László: Erdély fejedelmi korszaka (Bp., 1940); Kornis; Kővári; Kraus: Erdélyi krónika; Kristóf György: A Királyhágón inneni írók Erdélyben (Kv., 1942); Külföldön bujdosó erdélyi diákok levelezése (Kv., 1933); Léstyán – templomok 1.; A magyar irodalom története: Képes díszmunka (Bp., 1906–07); Marczali Henrik: A magyar történet kútfőinek kézikönyve (Bp., 1901); Marosszéki krónikák 1.; Nagy Iván; Nemes 2017; Nyárádszentbenedek; Pál-Antal 2002; Pál-Antal 2009, Pál-Antal S.: Székelyvásárhely = Mv. történetéből; Pálmay; Pesty 2014; Pokoly; Salamon Ferenc: Két magyar diplomata a tizenhetedik századból (Bp., 1884); Sepsiszéki; Siklóssy László; Szilágyi; Szinnyei; Szucher Ervin: Pusztulásra ítélt építészeti örökség (Krónika, 2010. febr. 1.); Török történetírók (Bp., 1916); ÚMÉL.