TÓTHFALUSI József, § Tóthfalussy József, Tótfalusi József

Mv., 1869. okt. 21., † Mv., 1940. jún. 15.: ref. lelkész. – Apja: T. József (1836? – Mv., 1919. ápr. 30.). Testvérei: T. Károly, felesége Fodor Jolán; Sándor; Anna Marton Györgyné; Lóri Szakács Józsefné. Felesége: Kathonay Irén, K. Gyula kereskedő-földbirtokos és Petri Vilma leánya. (Esküvő: 1896. aug. 25.). – A mv.-i Ref. Koll.-ban érettségizett (1888. jún.), Nagyenyeden végezte a teológiát, a kv.-i és bp.-i egyetemen keleti nyelveket és jogot tanult. Lelkészképesítő szakvizsgát tett (1893. szept. 4.). Nagyenyeden kezdte tevékenységét: jurátus, hitoktató a ref. koll.-ban. Szász Domokos püspök titkára lett Kv.-on (1893–95). Tanulmányúton volt Svájcban és Ausztriában (1899), Németo., Svédo.-ban és Dániában (1907). Mv.-en az egyházközség vezető lelkésze (megválasztották 1895. szept. 29., felszentelték (1897–1937), a vártemplomi gyülekezet papja Vass Tamás után (†1899). A Ref. Koll.-ban tanár (1895–1903) és az elöljáróság tagja (1905–10); Kossuth Lajos születésének 100. évfordulóján tartott istentiszteleten beszédet mondott a vártemplomban (1902. szept. 25.). A ref. egyházközség főgondnokává választották Bernády Györgyöt (1904. okt. 23.). Restaurálták segítségével a Vártemplomot, megalapították a Közhasznú Takarékpénztár Rt.-t (1909), melynek célja a szegény iskolák és egyházak megsegítése volt. Városi törvényhatósági bizottságban tag (1910- ), javasolta Bolyai-emlékmúzeum létesítését a Közművelődési Házban. Számos egyházi tisztséget viselt, Marosi Egyházmegye esperesévé választották (1923. jún. 25.–1925. okt.), de két év múlva lemondott e tisztségről, az egyházközség és a szórványmisszió javára dolgozott nyugdíjazásáig (–1938). Vezetésével hatékony belmissziói munka folyt Mv.-en. Sokoldalú tevékenységet fejtett ki, volt zsinati tag, egyházkerületi tanácsbíró, városatya, tanügyi bizottsági tag, dalszövetségi elnök, fegyházlelkész. Szerkesztette a Marosvidék c. lapot (1896–98), cikkeit, tanulmányait közölte a bp.-i Egyházi és Irodalmi Lap, az Erdélyi Protestáns Közlöny, a Református Szemle, Hajnal, a Vasárnap, az Örömhír, amit szerkesztett is. A KZST elnöke (1910–28), majd tb. elnöke volt. Haláláig az irodalomnak élt. – F. m..: Egységes liturgia a Magyar. ev. ref. egyházban (1904); A Berlini városi misszió (Kv., 1907); Képes Szent Biblia (Stuttgart, 1908, több művészi illusztrációval); Jézus élete a XX. Században (1940); Gyermekek a Bibliában (1940); társsz.: Vass Tamás mv.-i ref. lelkész emlékezete (Mv., 1899); Molnár Albert emlékezete (Kv., 1901); Mv. és a háború (Mv., 1915); szerk.: Meg van írva: Bibliai szentigék gyűjteménye … magyar nyelven feldolgozta és kiadta (Mv., 1928).
– Irod.: Ágoston Albert: Alkotásainkra, értékeinkre emlékezve (Nú., 1993. dec. 14.); Almanah Tg. M; Bernády; Berekméri Á. Róbert: Az egyházközség legkiválóbb lelkipásztorainak sorában említettik: T. J. (Vásárhelyi Hírlap, 2008. febr. 19.); Berekméri Árpád Róbert: T. J. (1869–1940) = Pál-Antal – Simon 2011; Chinezu, Ion: Csáky; Csekme; EM; Farczády; Gyászjelentő; Időtár 2; Időtár 3, Ki kicsoda?; Marosi-KZST; Molter; Mv. és a háború 1.; Mv. tört. 2.; Mv.-Balás; Nú. (2005. febr. 19); Osváth; Ökrös, Pál-Antal 2003; Pană; Szinnyei; T. J. nyugalomba vonul (Új Kezdet, 2010. aug., 8. sz.).