UGRON András, ábrámfalvi

Mv., 1885., † Bp., 1939. máj. 14. (más forrás szerint: nov. 30.) Hamvait a székelyudvarhelyi családi kriptába helyezték (1997. máj. 19.): földbirtokos, szolgabíró, főispán. – Ugron Gábor ogy.-i képviselő és zarándi Knöpfler Mária fia, ifj U. Gábor belügyminiszter testvére. Testvérei: U. Gábor, Vilma. – A piarista gimn.-ot végezte Bp.-en, jogot Bp.-en, Münchenben, Genfben Bécsben (1903), Lipcsében (1904), Berlinben (1905–1906) hallgatott. Közigazgatási pályára lépett: szolgabíró lett Maros-Torda megyében (1908–). Katonai szolgálatot teljesített (1914–), tartalékos főhadnagy. Az Eszterházy-kormány idején Beszterce-Naszód megye főispánjává nevezték ki, mely állásáról politikai okokból lemondott. Csíkszeredai székhellyel újjáépítési kormánymegbízott lett (1918). Az impériumváltás után eleinte csak egyházközéleti tevékenységet folytatott (kat. Státus; a mv.-i r. k. egyházközség gondnoka, 1925-?). később a m. kisebbségi politika divergálódásának idején a reformistákhoz csatlakozott. A mv.-i zsidó-m. tulajdonban lévő Leszámítoló Bank igazgatósági tagja (1924). Az OMP helyi társelnöke (1926), kilépett a pártból és a reformcsoporthoz csatlakozott Bernádyval együtt, akinek közvetlen munkatársa volt (1927). A megyei tanács tagja (1926). A mv.-i Transsylvania szálló és étterem tulajdonosa (1920). Pályázatot nyújtott be mozi működtetésére (1928), tervezte a színházterem bővítését, így ez lett Erdély legnagyobb színház- és mozi terme. Az Erdélyi Helikon mv.-i tagjai közt szerepelt (1930). A maroskeresztúri birtok és kastély örököse. Miután leégett a kastélyuk, a földbirtokokat felparcellázta, és házhelyeknek eladta (1935). A bp.-i Siesta Szanatóriumban hunyt el.
– Irod.: Bernády; EM; Időtár 3; Keresztes Gyula: Örökségünk 52.: A maroskeresztúri kastély (Nú., 1994. márc. 11.); Marosi-Helikon; Maros-küküllői főesp.; [Nekrológ] (Nú., 1997. máj.14.); Osváth; Pană; Szabó–Simon–Szögi.