ÚRHÁZY György, Úrházi György; Urházy György

Tokaj, 1823. dec. 15., † Bp., 1873. ápr. 21.: ügyvéd, hírlapíró, költő, az MTA levelező tagja. – Ú. György ref. lelkész és Kemény Terézia fia. – Nagydobáról Zilahra küldték gimnáziumba, majd Kv.-on folytatta tanulmányait (1842–). Méhes Sámuel még mint jogászt az Erdélyi Hiradóhoz fogadta belmunkatársul és a Kolozsvári Napló rovatot írta (– 1846. jan. 6). Még a lapnál volt, amikor Mv-en letette az ügyvédi vizsgát (1847). Tevékenyen kapcsolódott be az 1848–49-es mv.-i mozgalmakba. Mv.-re elsőnek hozta el a pesti ifjúság 12 pontos követelését (1948. márc. 21.) és megszövegezte a mv.-i fiatalság, a m., román és szász kancellisták, koll.-i ifjúság királyhoz küldendő kérelmét (1948. márc. 22.). Kinyomtatta 1000 példányban az Unió – dal c. versét, amellyel harcra buzdította a tömegeket. Felolvasta a felirati fogalmazványt, amelyet a fiatalok minden változtatás nélkül elfogadtak (1948. már. 23.). Beállott az akkor Kossuth, utóbb Mátyás nevét viselő XV. huszárezredbe (1848. aug.). Mv.-ről utoljára távozott Jakab Elekkel Oltszemre gr. Mikó kastélyába (1849). Két hónap múlva Bem táborát kereste fel; útközben Csíkban elfogták, de megszökött. Mint galopin Bem táborában nyert alkalmazást; ott volt Szeben bevételénél és többször kitüntette magát. Részt vett Bem délmagyarországi hadjáratában és kapitánnyá lépett elő. A szabadságharc után Tokajba menekült anyai rokonaihoz. Császár Ferencz meghívta a Pesti Naplóhoz (1850), hol a külföldi rovatot vezette. Útra kelt keletre, mint a P. Napló levelezője (1854). Míg a keleti háború tartott, egészen politikai tanulmányokba volt mélyedve. Báró Kemény Zsigmond szerkesztése alatt, a P. Napló vezércikk írója volt; hirdette a napóleoni eszmék életrevalóságát. Megindította a Magyar Postát (1857. júl. 1) 1500 előfizetővel; amikor Emich, a kiadó megszüntette a lapot a Magyar Sajtóhoz ment át, mint a külföldi rovat szerkesztője. A zsibói kerület választotta meg országgyűlési képviselőnek (1861), a M. Tudom. Akadémia pedig azon év dec. 20-án levelező tagjának. Megvált a Magyar Sajtótól és a Hon szerkesztőségébe lépett (1862) átvette a lap szerkesztését (1863–65) és 1865. Elvei, meggyőződése a Deák-párthoz fűzték, oda vonzották régi baráti összeköttetései is. Az alkotmányosság helyreállítása után (1867) kivált az ellenzéki Hon munkatársai közül s az Esti Lapok külföldi rovatát vette át. A zsibói terület ismét megválasztotta képviselőnek (1869). A MTA Szilágyi Sándor (1880. márc. 22.) tartott fölötte emlékbeszédet. Tudósításokat és verseket közölt tőle a Regélő Pesti Divatlap, Vahot Országgyűlési Almanachja és az Aradi Vészlapok; a Beszélytár (Kolozsvár); azután a következő hírlapokba írt: Pesti Divatlap; Nemzeti Társalkodó; Szépirodalmiban; Müller Gyula Nagy Naptára; Vasárnapi Ujság; Pesti Napló; Hölgyfutár; Divatcsarnok. – F. m..: Keleti képek. (Pest, 1854, 1884); III. Napoleon. (Pest 1854); Világkrónika. Népszerű előadása az 1857. szept. 1-től 1858. nov. végéig történt nevezetesebb eseményeknek. (Pest 1859.); Liszt Ferenczhez. Hely és év n. (Költemény).; szerk.: Örömdalok a nemzet ünnepén. Erdély kormányzója, nagym. széki ifjabb gr. Teleki József ur ő excell. Kv.-ra érkezése. (Kv, 1842.); Unio. Zsebkönyv. (Kv., 1848.); Kéziratban: Kaukazus leírása 3 kötetben. (Müller Gyula kiadóval szerződést is kötött 1855. márc. 16. a munka kiadására; azonban pártolás hiánya miatt ez nem jelenhetett meg.); Jegye: U. a politikai lapokban.
– Irod.: 1848–1849 Marosszék; 1848–1849 Transilvania; Időtár 2.; Szinnyei; Tófalvi Zoltán: 1848 márciusa a Székelyföldön, Mv.-en (Nú., 1998. márc. 12–13.).