VARGA László, §

Mv., 1908. júl. 26., † Szászrégen, 1993. nov. 15.: asztalos, munkásigazgató, részlegvezető. – Felesége Nagy Ilona Julianna: Fiaik: V. László (1939–2002) és István (1942–). A mv.-i Kőrösi Csoma Sándor Fiú Gimn.-ban tanult, majd inas volt a Székely–Réti, valamint a Bustya bútorgyár műhelyeiben. A román katonai tengerészetnél teljesítette a katonaságot (1930–31). Csónaktervező és építő mester a szászrégeni Diamanstein / Nautica Rt. asztalos műhelyben (1932. szept. 1. – 1940. szept. 5.), majd a részvényesek létesítette gyárban (1935. okt. 20.), amely erdőfelvásárlással és kitermeléssel, fafeldolgozással (háztartási eszközök, sportfelszerelések, játékok, faházak, csónakok, tűzifa előállítással stb.) foglalkozott, héttagú vezetőtanácsa, igazgatója Diamantstein Maximilián, a gyár egyik régebbi tulajdonosa volt. Wickhardt Mihállyal, az MTK margitszigeti csónakház tervezőjével és még három társával elkezdték a csónakgyártást. A teleormáni Iliescu Brânceni testvérek megvásárolták a szászrégeni csónaképítő műhelyt és Nautica Rt. néven folytatták a többféle csónakgyártást (1932–). A gyárat Giurgiuba költöztették (1940–). A Foresta deszkagyárban dolgozott (1940–44). Besorozták katonának (1944–), szovjet fogságba került (1945. máj. 10. – 1945. szept.), súlyos betegen küldték vissza Romániába. A 165 alkalmazottat foglalkoztató Reghinul Fafeldolgozó RT-ben kezdték újra a csónaképítést (1947. őszén), államosításakor kinevezett igazgatója a gyárnak (1948–), majd hat hónap után, részleg vezető (–1968). Heidel Leopold, Turcsics Ferenc régi és új munkatársakkal sikerült megkezdeniük a túra- és sétacsónakok mellett a vitorlás sportcsónakok, kajakok, skiffek és kenuk építését, gyártását (1952–70). Az olimpiákon (Helsinki, Melbourn, Róma, Tokió) és a balkáni, európai és világbajnokságokon arattak sikereket ezekkel. A melbournei olimpián 3 aranyérmet nyertek a szászrégeni kenuval: Leon Rottman, aranyérmet kapott ezer és tízezer méteren (1956), Simion Ismalciuc és Dumitru Alexe szintén tízezer méteren nyert. A csónakgyártással elért eredményekért megkapta a Munkaérdemrend III. (1954) és II. fokozatával (1973). A csónaképítők és evezősök emlékére avattak szobrot Szászrégenben, a Melbournei Olimpián elért siker 50. évfordulóján (2006. nov.), ifj. Jorga Ferenc alkotását. Post mortem a Szászrégen város díszpolgára lett (2006).
– Irod.: Bartos Zoltán; Bartos Zoltán-Varga István: Ambarcaţiuni reghinene (Cl-N., 2013); Bíró Donát; Varga László: Így kezdtük…: A csónakgyártás történetéből (V. Z., 1969. aug. 19.); Vajda Ferenc: Régeni csónakgyártás (Új Élet, 1979, 24. sz.).