VARRÓ János

Marosvécs, 1927. nov. 21., † Kecskemét, 2004. márc. 22., hamvait a marosvécsi temetőben helyezték örök nyugalomra (júl. 31.): irodalomtörténész, író, műfordító, egyetemi tanár. – Elemi iskoláit szülőfalujában végezte, majd a Kemény János támogatásával a mv.-i Ref. Koll.-ba került (1940), ahol érettségizett (1948). A BTE-en szerzett oklevelet a m. nyelv és irodalom szakon (1953), gyakornok, majd aspiráns az egyetem irodalomtörténeti tanszékén (1953–56), tanársegéd (1956), adjunktus (1957), adjunktusként kandidátusi disszertációjára készült Kós Károly irodalmi munkásságáról (1956). Letartóztatták (1958. aug. 26.) és egy a m. forradalommal szolidarizálással kapcsolatos koncepciós politikai per fővádlottjaként 16 évi börtönre ítélték. Szamosújváron és a Duna-delta munkatelepein töltötte börtönbüntetését, és egész további életére kiható súlyos betegségen esett át (1959–60 telén), az általános amnesztiával szabadult (1964. júl.), majd hosszú évekig megfigyelés alatt tartották, ítéletét a Legfelsőbb Bíróság megsemmisítette (1969), és ennek alapján a perét a Katonai Bíróság újratárgyalta és felmentette (1969). Megpróbálta a tudományos fokozat megszerzését, Benedek Elek munkásságáról készült doktori tézist írni, de ez a téma sem kapott jóváhagyást. Hivatalnokként dolgozott (1965–1970), majd a kv.-i Dacia Könyvkiadó m. osztályának szerkesztője (1970–87). Megindította a Dacia Kiadó Kismonográfiák és a Tanulók Könyvtára sorozatot. Mo.-on Kecskeméten telepedett le (1987). A Kecskeméti Főiskola Tanítóképző Karának tanára (1988–2000), az irodalmi tanszéken a gyermek és ifjúsági irodalomról, a XX. sz. irodalmáról tartotta óráit. Kecskeméti korszakában teljesen kimaradtak nyilvános szereplései, csak peréről és börtönéveiről közölt vele egy interjút a Kecskeméti Lapok: A vád az volt, hogy el akartam szakítani Erdélyt Romániától (1990. jan 12. – febr. 12.). Könyvismertetései, kritikái, tanulmányai megjelentek az Utunk, Igaz Szó, Korunk hasábjain. Hamvait szülőfalujában helyezték örök nyugalomra. Életpályáját az 1960-as évek végéig felidéző visszaemlékezéseit tanítványai jelentették meg. 65. születésnapjára a Tanítóképző Főiskola gondozásában kiadták az irodalmi munkásságát összefoglaló bibliográfiát (1992). Címzetes főiskolai tanári rangra emelték nyugdíjba vonulásakor (1995). A Magyar Köztársaság elnökétől az 1956-os emlékérmet (1991), a M. Politikai Foglyok Szövetségétől érdemkeresztet (1996) kapott, Kecskemét önkormányzata Kecskemét Felsőoktatásáért kitüntetést (1996) adományozott neki. A Főiskolán egy terem, s a V. J. Ösztöndíj őrzi emlékét (2006). – F. m..: Kós Károly, a szépíró (monogr.; Kv., 1973); Ki csatát nyer, koronát nyer (reg.; Buk., 1976; 1977; Kv., 2013; Bătălie pentru coroană; (Buk., 1981); Erdélyi sorsvallató: Egy erdélyi 56-os utolsó vallomása (Kecskemét, 2008); ford.: Pavel Dan: Virrasztó (ford., bev.; Buk., 1969); Rafael Sabatini: Blood kapitány viszontagságai (Kv., 1970, Buk., 1984); Kutassátok az írásokat (Román krónikaírók munkáiból. antol., ford.; Kv., 1983); Victor Beda; Gheorghe Ene: A következő kilométer (ford. Kerekes Györggyel; Buk., 1983); szerk.: Asztalos István: Tarisznyás királyok (bev.; Kv., 1972); Móra Ferenc: Az aranykoporsó (bev., függelék; Kv., 1972); Móra Ferenc: Hiszek az emberben (vál., bev., függelék; Kv., 1972); Kós Károly: Kalotaszegi krónika (bev.; Buk., 1973); Molter Károly: Bolond kisváros (vál., előszó; Kv., 1976); Kós Károly: A havas (vál., előszó, függelék; Kv., 1983); Kovács György: Néma pásztor (vál., bev., függelék; Kv., 1980).
– Irod.: 1956 Erdélyben; Autonóm magyarok; Borcsa János: V. J. hagyatéka: V. J.: Edélyi sorsvallató (Székelyföld, 1. sz., 2009. jan.); Bottoni 2006; 1956 Erdélyben; KMÍ; Kuszálik; Nagy Székely Ildikó: Titoknyitogató találkozó: V. J. második hazatérése (Nú., 2008. nov. 11.); Nú. (2004. ápr. 23; 2004. júl. 23–24; 2004. aug. 3; 2007. nov. 2); Réthy–Újvári–Váczi, RMIL; Tolokán Jenő: Marosludas a magyar irodalom kistükrében (Nú., 1999. jan. 14.); Tőkés; ÚMIL.