BARDOŞI Dumitru, §

Marosszentgyörgy, 1864. aug. 21. † Lugos, 1942.: katonatiszt. – Édesanyja három éves korában meghalt. Dévára került nevelőanyához. A dévai Ferencrendi Zárdában érettségizett (1885). Apja elvesztése után nagybátyja támogatásával tanult tovább. Szolnokon tisztviselő, majd Szebenben a 31. gyalogezred katonája lett, tiszti iskolát végzett. Hamar emelkedett a katonai ranglétrán: alhadnagy és hadnagy (1889–), főhadnagy (1899), kapitány (1904), őrnagy; ezredes (1914–), tábornok (1915). Áthelyezték Nagyváradra a 37. József főherceg gyalogezredbe (1889. ápr. 1. –), ahol Iosif Vulcan közíró, adott neki szállást, akinek gazdag könyvtára állt rendelkezésére műveltsége bővítésére ( – 1892). Hadügyi szakcikkeket tett közzé román nyelven, majd könyvalakban is kiadta (1889). Tagja lett az ASTRA-nak, amelynek belényesi közgyűlésén vett részt, amiért tiszti szankcióban részesült: áthelyezték Hercegovinába, ahol megírta második katonai szakkönyvét is (1899). Hercegovinából Boszniába helyezték. Részt vett a Román Színházalapító Társaság szilágysomlyói gyűlésén, amelynek elnöke Iosif Vulcan volt (1902). Ezért is megbüntették: áthelyezték Esztergomba (1903–). Bécsben részt vett egy kapitányi továbbképző tanfolyamon, majd ideiglenesen Toblbachba (Tirol) helyezték (1914). A háború kitörése után a frontra küldték, Galiciában harcolt, megsebesült, majd végleg kilépett az Osztrák – M. Hadsereg kötelékéből és Szegeden telepedett le (1915–). A háború befejezése után visszatért Erdélybe és felajálotta szolgálatait a Román Hadseregnek, hűségesküt tett (1918. nov. 18.), kinevezték a bécsi Dirigens Tanácsba. Szebenben jelentkezett a Hadtestnél (1919. ápr. 1. –). Ott is megkapta az ezredesi rangot, kinevezték az aradi és a szalontai sorozó iroda parancsnokává (–1923). Egészsége megromlott, ezért 40 évi katonai szolgálat után tábornoki rangban tartalékba helyezték, Aradon élt. Megírta visszaemlékezéseit (1940), életét a művelődési életnek és írásnak szentelte. Kezdeményezte a francia nyelv terjesztését, ezért Aradon létrehozta a Cercle fancais tanfolyamot. Jelentős pénzadománnyal segítette szülőfaluja, Marosszentgyörgy, szegénysorsú, tanulni vágyó gyermekeit (1934), aradi ífjakat is támogatott. Szebenben is alapító tagja lett az ASTRA kultúrális szervezetnek (1935–). Élete végén Lugosra költözött családjával együtt, ahol elhúnyt. – F. m.: Carte pentru instrucţia militară a subofiţerilor… (1889); Regulament de serviciu în limba română pentru Armata cezaro – regească (1899); Din viaţa mea: amintiri din două armate (Arad, 1940.; reprint Tg. M., ????).
Irod.: Bardosi, Dumitru: Din viaţa mea; Opriş, I. Gh.: D. B. (1864–1942) Cím, hol jelent meg???