BARTIS Ferenc; álnevei: Bartis Karda, Karda Ferenc

Gyergyószárhegy, 1936. júl. 4., † Bp., 2006. jún. 9. Sárhegyen temették el: író, költő, szerkesztő. – B. Ferenc és Karda Erzsébet fia. Felesége: Gherasim Emil író leánya. Fia: B. Attila (1968), író. – Középiskoláit Gyergyószentmiklóson, Mv.-en végezte a Iosif Rangheț / mai Bolyai Farkas középiskolában. Az 1848-as m. forradalom kitörésének évfordulóját megünnepelte, engedély nélkül szevezett Petőfi-rendezvényt az iskola irodalmi körén, amelyen saját versét is szavalta, dalok hangzottak el, kokárdát tűztek. Az állambiztonsági hivatalal bejelentést kapott az iskolából, letartóztatták (1954. jún. 27.), megverték és pszichiátriai kényszerkezelésnek vetették alá (1954. júl. 8.). Kv.-on a BTE-n volt m.-történelem szakos egyetemi hallgató (1956-ig). Másodszor is letartoztatták (1957. márc. 11.), mert részt vett a m. forradalom halottaiért a kv.-i Hazsongárdi temetőben, az ismeretlen katona és Reményik Sándor sírjánál, tartott megemlékezésen (1956. nov. 1.). Ekkor szavalta el Reményik Sándor Ahogy lehet és saját versét: Utószó (És mégis élünk). Letartóztatták nyilvános izgatás miatt (1957. szept. 25.), a kv.-i Katonai Törvényszék 7 év börtönre ítélte. Börtönéveit Szamosújváron, Jilaván, majd újra Szamosújváron töltötte (1957. szept. 25. – 1962. okt. 4. szabadult). Összesen ötször tartóztatták le és 10 évet töltött börtönben. Mv.-en a Pedagógiai Főiskolán tanári képesítést nyert m.-román szakon (1968). Közben fizikai munkásként dolgozott építőtelepeken, gyárakban és a mezőgazdaságban. Versei, karcolatai, népművelő írásai és fordításai jelentek meg (1953–). Verseit megzenésítették: Lukácsy Katalin, Illés Lajos, Sárossy Endre, Birtalan József, Fülöp Attila, a CD kompaktlemez- és kazetták először Amerikában kerültek forgalomba. Szerk. volt a Falvak Dolgozó Népe hetilapnál, Sepsiszentgyörgyön a Hargita napilapnál, majd a mv.-i Új Élet képes folyóirat riportere (1968–84), valamint a Művelődés c. havilap munkatársa. Magyaro.-ra távozott (1984). Az Összmagyar Testület elnöke (1989–); az ’56-os Magyarok Világszövetségének elnökségi tagja és főtitkára, a clevelandi Árpád Akad. tagja. Kitüntetései: a Belváros-Lipótváros díszpolgára; 1956-os Emlékérem (1988); Charles Zágonyi-emlékérem (Washington, USA, 1988); Gábor Áron-emlékérem (1988); A M. Nemzetért bronz fokozata (1988); Transsylvania Emlékérem (1988); Okt. 23. Emlékérem (1989); Árpád Akad. a Aranyérme (USA, 1990); Hazáért és a Szabadságért Érem és Okl. (1992); Bp. Belváros Díszpolgára (1994); Bp. Főváros Nagy Címeres Aranygyűrűje (1994); a Bp. Pro Urbe Díj (1994), Gyergyó Díszpolgára (1994), az ’56-os Forradalom Hőse és a M. Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje. – F. m.: Konok szeretet (versek; Buk., 1970); Felsült próbatevő (színpadi karikatúra; Mv., 1972); Încercare eşuată (caricatură scenică; Tg. M., 1973); Kegyetlen szépség (versek; Kv., Cluj-N., 1975); Két fiú meg egy forró nyár, (fj. r., Buk., 1976); Ha éjfélkor virrad (színdarab; Buk., 1979); Hat színjáték (Buk., 1979; Kövek és fűszálak: (novellák, kisregények; Buk., 1980); Ne oltsátok el a tüzet, jó emberek! Rácsok között Romániában: Erdélyben éjfélkor virrad ([Bp. ], 1988); Rácsok között Romániában (önéletrajzi regény; Bp., 1989); Életre hívó halotti beszéd (versek; Bp., 1989); Útravaló érkezőknek (versek; Bp., 1989); Kőlavina zuhog az égből (versek; Bp., 1993); Rovások az idő mestergerendáján (versek; Bp., 1993); Ne oltsátok el a tüzet, jó emberek! (novellák; Ungvár; Bp., 1993); Szelíd sárkányok (Ungvár; Bp., 1993); Bartók (Ungvár; Bp., 1993); Kitalálós kérdések (Bp. 1993); Ne oltsátok el a tüzet, jó emberek! (1994); A kényszerhelyzet művészete és a művészet kényszerhelyzete: szövegrészletek (Ungvár; Bp., 1994); Betűk nyomdokain: töprengések (Ungvár; Bp., 1994); Rovások az idő mestergerendáján; Hat színdarab, Didergő lángok, Bartók; Hány óra van, magyarok? (Ungvár; Bp., 1994); Jelenkor múlt időben: napló (Bp., 1994); Kőlavina zuhog az égből. (versek; [Bp. ], 1994); A túlélő megdicsőülése (Bp., 1996); Fohászok és szitkok föltámadás előtt avagy a költészet megkísértése (versek; Bp., 1996); Mikor kezdődött a holnap? (Bp., 1996); Ellopták a világ lelkét avagy Pokoljárás a mennyországban (Bp., 1998); Akarjatok élni szabadon (Bp., 1999); Örökbe fogadtam a Földet: iránytű pokoljáróknak (Bp., 2001); Fekete tűzijáték: visszatávozóban (Bp., 2003); Életátvitel: szeretetfüggőségben (Bp., 2004); Arccal a falnak: kínvallatók alvilága (Bp., 2005); Az összmagyar eszme: megmaradásunk módszertana (Bp., 2005); Üzenet Baranyi Ferencnek és Péter Lászlónak, de nemcsak nekik (Bp., 2005); És mégis élünk (válogatott versek; Bp., 2007); antológ.: Hat színjáték. (Buk., 1979); Új aranyhárfa: versek gyülekezeti és keresztyén családi alkalmakra (Bp., 1987); Szép magyar novella (Bp., 1990); Forrás antológia, 1979–1989 (Kecskemét, 1990); Ezernyolcszáznegyvennyolc, te csillag: a forradalom és a szabadságharc olvasókönyve (Bp., 1997); Tavaszi antológia (Békéscsaba, [2000]).
Irod.: 1956 Erdélyben; Áldozatok; Autonóm magyarok; Balint; Bottoni 2006; EMKK; Gazda József: Az emberkínzás színterei Romániában (Székelyföld, 10. sz., 2006. okt.); Időtár 4.; Kortárs MÍKL; MIIB; MMK; Mózes Attilla: Paradoxonok útvesztőin (Utunk, 1976/15); Polgári Élet (2006. jún. 16–22); RMIL1; Végső búcsú B. F. költőtől (Krónika, 2006. jún. 26.)