BARUCH Jeremiás, felsőványi

? † Mv., 1872. aug. 18.: gyáros, gőzmalom tulajdonos, szeszgyáros, kereskedő. – Felesége: Aronsohn Babette (1814.?-Mv, 1890. júl. 29., Brassóba temették). Gyermekeik: Gyula (1834.?-Mv., 1868. dec. 29, Brassóba temették), felesége Mendel Nina; Adolf († Bp., 1890. jún. 25.), Móricz, Samu, Teréz és Hermin Deutsch Gyuláné. – Bp.-i bankár. Brassóból telepedett Mv.-re. Szeszgyárat létesített, amely első volt Erdélyben (1850, bővítette 1857.); miután leégett (1882) újjáépítették és megalapították az Első Erdélyi Szeszgyár és Szeszfinomító Rt.-t. Gőzmalmot működtetett (1857- bővítve 1862 és 65). Iparcikkek forgalmazásának egyik mv.-i irányadója volt. Kőolajfinomító gyárat működtetett (1870–), később Rt.-gá alakult (1905). Gyártmányaik: petróleum, benzin, motorina, gép- és hengerolaj. Bőkezű támogatásával a zsidó hitközség megépítette a ma is fennálló imaházát a Tyúkszer ma Iskola utcában (1857). Kitüntetései: Aranykoronás érdemkeresztet adományozta Mikó Mihály főkirálybíró (1867. júl. 7); a Vaskorona Rend III. oszt. kapta (1871. máj. 4).
Irod.: Bernády; EBKL; Gyászjelentő; Időtár 2.; Krón Füz (1936. 11–12); Kuszálik–Zalányi; Lázár Klein: Egy pár jellemvonás a boldogult Baruch Jeremiás életéből (Erdély, Mv., 1972. szept. 5.); Marosi-KZST; Marosszéki füzetek (Mv., 1936); Popa; Sebestyén Mihály 2000; Szentgyörgyi; Szterényi