BĂTRÂNEANU Alexandru; Baternay, Chioreanu, Chiorean Alexandru

Báld, 1819/1820, † Szamosfalva, 1848. okt.: egyházi ember, jogász, 1848-as mártír. – Apja, Ilie, g. kat. kántor volt Báldon.-Szülőfalújában és Sármáson végezte az elemi iskolát, és Kv.-on a piaristáknál tanult középfokú filozófia és jogi osztályokban, itt a Chiorean családnevet Baternayra változtatta. A teológiát Balázsfalván tanulta (1839 öszétől), ahol Simion Bărnuţiu hive lett, ezért a Leményivel való konfliktusa idején exmatrikulálták (1843. jún. 23). Kitagadott pap a Leményi-per idején, Buk-ben a Schewitz nevelőintézetben volt tanár (1843–46); visszatért Erdélybe és Kv.-on jogot tanul. Kancellista Mv- en a Királyi Táblánál (1848). A 48-as forradalomban aktívan részt vett, a szebeni román nemzet tanács kinevezte Topánfalvára néptribünnek, mint Avram Iancu néptörzsfőnöke és a kolozsi légió első prefektusa, tevékenységi területe a Mezőségi járásra terjedt ki Báldon volt a központja, járta a falvakat, lelkesítő beszédeket tartott, toborozta a résztvevőket a balázsfalvi nagygyűlésekre, amelyeken cselekvően résztvett. Tagja volt az első Román Nemzeti Bizottságnak Szebenben. Vezetője az Erdélyszerte kibontakozó román parasztmegmozdulásoknak (1848 nyara), támogattaa havasalföldi forradalmi harcokat Dolzs megyében. Részt vett a balázsfalvi nagygyűlésen (1848. szept. 3/15), ahol kinevezték a Mezőség főkapitányává Ludas székhellyel, amelyhez 100 falu tartozott. Megszervezte és fölfegyverezte a prefektúrája lakosságát, a tervek szerint általános katonai felkelés készült (1848. okt. 23.), ami hamarabb (okt. 20.-án) elkezdődött. Felfegyverzett paraszt harcosokkal faluról-falura járt Katonára összejövetelt hirdetett (1948. okt. 9.-re), de Bárénál a parasztok összetűztek Vay és Bethlen által küldött felfegyverzett m. Különitménnyel, amelynek feladata volt a lázongások leverése. Báré faluban harcostársával Vasile Simion-nal együtt nagygyűlést tartott (1848. okt. 12-én), itt elfogták és bebörtönözték. A kv.-i törvényszék forradalmi tevékenysége miatt kötél általi halálra ítélte, amely ítéletet végre is hajtottak Szamosfalván. Halálának 150. évfordulóján (1998. okt. 18-án) szülőfalújában ünnepséggel emlékeztek meg róla. Nagysármás díszpolgára post-mortem (1999).
Irod.: Borda; C. L. (1998. okt. 20); Dragomir, Silviu: Studii şi documente privitoare la revoluţia românilor din Transilvania în anii 1848–49 (Sibiu, 1944) 2; Predescu; Profiluri mureşene, 2.; Sărmaşu 670; Şerban 2006; Transilvania 1848–49