BÉLDI Miklós, István, uzoni gr.

Dicsőszentmárton, 1925. ápr. 9., † 2007. aug. 26.: biológiatanár, ornitológus. – B. Gergely és br. Mansfeld Erzsébet fia. Leszármazottja B. Ferencnek (1798–1880), aki Bölöni Farkas Sándorral Nyugat-Európát és Észak-Amerikát bejárta (1830–32). Felesége Gergely Mária. Gyermekei: Miklós, István. – Érettségizett Kv.-on a Piarista Főgimn.-ban (1944); a BTE –en biológia szakos tanári oklevelet szerzett (1950); II. majd I. fokozati vizsgát tett (1970, 1978). Általános iskolai tanár Erdőgyakaron (1950–53), Gyergyószárhegyen (1953–55), Mérában (1955–57), Szucságon (1957–59; 1965–85); munkás (1959–64). Vistán tanár (1964–65); nyugdíjas (1985). A Román Ornitológiai Központ munkatársa (1969–). Ornitológusként megszervezte az Aquila Természetbarátok Körét, expedíciókat szervezett a Kárpátokba. Írásaival a természetjárást igyekszik fellendíteni, a természetismeretet előmozdítani, ember és táj meghitt kapcsolatát elmélyíteni. Cikkeit közli az Előre, Aquila, a Madártani Intézet Évkönyve, Igazság. Munkásságát a lengyel szaksajtó is értékelte. – F. m.: Ismerjük meg a madarakat (Buk., 1959, 1962); Madarász szemmel a Kárpátokban (Kv., 1970); Madárhatározó: A Román Szocialista Köztársaság madarai (Kv., 1980); Élet az erdőben (Buk., 1989). Egy esztendő a madarak világában (Kv., 1995); Európa vízimadarai (Buk.-Kv., 1999); Az erdélyi havasok ösvényein (Kv., 2005).
Irod.: Bicsok–Orbán; KKACs, RMIL1.; Todea–Fülöp–Avram