BÉRCZI Mihály; Bérczy Mihály

Tamásfalva, 1890. márc. 10., † Mv., 1958.: énekes, színész, igazgató, színházi titkár. – Pályáját 1907-ben kezdte. Kv.-on volt szerződése (1919–20; 1923–26; 1929–30; 1936–37 ). Vándortársulatok igazgatója (1930–32). Kv.-on eleinte operákban, később prózai darabokban is játszott. Pályafutása 30. évfordulóját Kucsuk Ali basa szerepével ünnepelte ( 1937, Huszka: Gül baba ). A mv.-i Székely Színház tagja (1946–57), majd adminisztrativ beosztásban dolgozott. A színháztörténetbe mint színházi titkár írta be a nevét nagyszerű szervezőkészségével. – F. sz.: Marullo (Verdi: Rigoletto); Benoit (Puccini: Bohémélet); Főeunuch (Lehár Ferenc: A mosoly országa); Igazgató (Molnár Ferenc: A doktor úr); Pavlovics (Lehár Ferenc: Luxemburg grófja); Wilbur (Jaques Deval: Francia szobalány); Hanek (Zilahy Lajos: Hazajáró lélek); Kövér úr (Paul Laurent: Szerelmes diákok); Pali, cigány (Johann Strauss: A cigánybáró); Portás (Jakobi Viktor: Sybill); Michon (Eisemann Mihály: Fekete Péter); Dudgeon Titusz (G. B. Shaw: Az ördög cimborája); Pascu, vidéki kereskedő (Mihail Sebastian: Névtelen csillag); Czene, cigányprímás (Tóth Ede: A falu rossza); Szegő ( Vaszary Gábor: Mondj igazat); Stingel, pékmester (Schubert- Berté: Három a kislány); Chesnel, orvos (Alexandre Bisson: A névtelen asszony); Myska bán (Katona József: Bánk bán); Jakab mester (Moliere. A fösvény); Mister Jacobs senior, aggastyán (Evgenij Petrov: A béke szigete); Cseh, tanú (Gergely Sándor: Vitézek és hősök); Szentgáli, kanonok (Mikszáth Kálmán: Külőnös házasság); Lyulyukov, nyugalmazott hivatalnok (Gogol: Revizor); Wieintraub (Kodolányi János: Földindulás); Kövér Mihály gazda (Kis-Kováts: Vihar a havason).
Irod.: Enyedi; Horváth Bea; Kötő; Nú (1998. nov. 2) BEREKMÉRI István Andrásé, § *Sáromberke, 1877. ápr. 23., † Sáromberke, 1953. jan. 6.: gazdálkodó, szövetkezeti könyvelő. – B. András Istváné (†Sáromberke, 1889. febr. 20.) és Berekméri Zsuzsánna fia. Felesége: Szőcs Márici (1899. márc. 7. –), gyermekeik: Erzsébet (1901), András (1903), István (1904), Anna (1906), Domokos (1907), Ferenc (1910), Mária (1911), Ilona (1914). – Iskolái elvégzése után édesapjától tanult gazdálkodni, majd önálló lett és saját földjén gazdálkodott. Kv.-on Zeyk József br. inasa lett (1895. jan. 1–1899). A falu kisbírója (1902–), erről lemondott, amikor a könyvelést Mv.-en tanfolyamon megtanulta és visszatért Sáromberkére, ahol a hitelszövetkezet könyvelője lett (1904. nov. 13. – 1924). Nagy szerepe volt a „Hangya” fogyasztási szövetkezet megalakításában (1910), amelynek szintén a könyvelője (1910–47). Részt vett az I. vh. harcaiban, a 22. gy. e. –ben az orosz fronton orosz fogságba esett (1914. okt. 3. – 1918. febr.). Kelet-Szibériába, Vladivosztok mellé hurcolták, majd a Don vidékén szénbányákban volt kényszermunkán, ahonnan sikerült megszöknie és nehézségek árán hazatért (1918. jún. 13). Hazatérése után ismét a szövetkezet ügyvezető könyvelője. Ref. egyházi presbiterré választották (1906–48). Megírta élete történetét. – F. m.: Minden poklokon keresztül: Egy letünt élet küzdelmei (Mv., 2008).
Irod.: MMK; Székelyföld í. k.