BERDE Mária Julianna, § laborfalvi; Roth Jenőné, Berde Juliánna Mária, dr.

Kackó, 1889. febr. 5., † Kv., 1949. febr. 20. A házsongárdi temetőben nyugszik Roth Jenő mellett: író, költő, tanár, publicista, műfordító. – Tetvére: Károly, orvos Pécset. Férje: Róth Jenő, banktisztviselő, akinek beteg felesége- és irodalmi munkásságának ápolása volt a fő célja. – Az alsóbb osztályok elvégzése után a nagyenyedi koll.-ba került, fiú osztályban végezte a középiskolát. Kv.-on volt egyetemi hallgató, bölcsész­doktor (1912), m.-német (1917–), román szakos tanári oklevelet szerzett (1923–). Az egyetem elvégzése után állami ösztöndíjjal Münchenben folytatta tanulmányait. Tüdőfertőzését Svájcban, Arosán kezeltette. Itteni élményeit Haláltánc c. regényébe építette be. A háború kitörése után hazatért Enyedre, ahol tanár volt (1917–1920); áthelyezték a mv.-i állami Felsőkereskedelmi Iskolába (1920–31 őszéig). Mv. igen fontos szakasza volt életének, mind irodalmi, mind magánélete szempontjából. Itt kötött házasságot dr. Róth Jenővel (1924). Versei jelentek meg az Erdélyi Lapokban (A folyóirat 1908–1913 között jelent meg.). Az Erdélyi Irodalmi Társaság (1919) és a KZST tagja (1920), majd alelnöke (1931. szept.). 19 irodalmi esten szerepel verssel, felolvasással, megnyitóval vagy zárszóval. A La Fontaine Társ. tagja (r. 1922). Közeli kapcsolatba került Osváth Ernővel és Molter Kátollyal, akik felkérték hogy vegyen részt a Zord Idő szerkesztésében (1919 aug. 31. indult, az irodalmi rovat szerk. 1920. szept okt. 1. – 1921. szept.), Erdélyi Szemle szerk.-je (1920–21), közölt a Kalauz (1922–23), Szabad Szó (1944–), Tükör mv.-i lapokban, a Napkelet munkatársa, dolgozott az Ellenzék vasárnapi mellékletének, a Keleti Újság, Független Újság, Pásztortűz, Láthatár lapoknak. Ő fogalmazta meg a gernyeszegi templomszentelést követő ünnepségen (1923) az írókat tömörítő munkaközösség, a Helikoni Társaság gondolatát, ezt valósította meg Kemény János a marosvécsi Helikon megalakításával (1926), ahol aktívan szerepelt évekig. Ebben az időben jelent meg a helyi sajtóban, folytatásokban, a Romuálda és Andriána, majd A szent szégyen című regénye. A Szentségvívők c. regényének színhelye Mv., ”Lehet, hogy mint regény nem lesz jó, de mint történelem hozzátartozik ennek a városnak a történetéhez”- mondta a városból bucsuzó KZST-estjén (1934. márc. 18.). megszűnt a felsőker. iskola nöi tagozata, áthelyezték Nagyváradra (1931–). Kezdeményezésére Olosz Lajossal és Tabéry Gézával közös szervezésben, létrejött az Erdélyi Magyar Írói Rend (EMÍR) elnevezésű írói tömörülés (1933. máj. 14.). Kv.-on élt (1944 –), haláláig főszerkesztője volt a Dolgozó Nő c. folyóiratnak (1947–). Az MTA Ormódy-díját (1927); a román-m. kult. közeledés terén végzett munkája elismeréseként a román koronarend lovagi keresztjével tüntették ki (1932); Corvin-koszorút (1940), A hajnal emberei c. regényéért Baumgarten-díjat kapott (1942). Elsősorban a saját korának problémáit feltáró regényeket, emellett verseket, színműveket és elbeszéléseket írt; két székely mesegyűjteményt is kiadott (Fótonfót király; A gyémánt emberke); elbeszélései és versei francia, német és román nyelven is megjelentek. Műfordítóként Ion Creangă néhány írását tolmácsolta magyarul. Kackón emléktáblát avattak B. M. és B. Amál tiszteletére (2011. máj. 14.). – F. m.: Bacsányi Baumberg Gabriella (Kv., 1912); Versek (Bp., 1912); Az örök film (reg.; Bp., 1917); Novellái: Tükör; Szegény kicsi Jula; Borzhistória (Mv., 1920); Rina kincse (elb.; Temesvár, 1923); Vízen hold (elb.; Kv., 1924); Haláltánc (reg.; Bp., 1924); A szent szégyen (reg.; Mv., 1925; Buk., 1967); Romuald és Andriána (reg.; Pozsony, 1925; Ber­lin, 1927; Buk., 1968); Enyedi történetek (elb.; Nagyvárad, 1926); Scheherezádé himnusza (versek; Kv., 1928; Bp., 1929); Télutó (elb.; Kv., 1928); Ének a szegény lábakról; (vers, Mv., 1930); Földindulás 1–2. (reg.; Kv., 1931); Pillangó Rebeka története (elb.; Nagyvárad, 1933); Szentségvívők 1–2. (reg.; Nagyvárad, 1935; 1999); Egy kicsi szolgáló (Nagyvárad, 1936); Tűzes kemence (reg.; Bp., 1936; új kiad. Buk., 1967; Kv., 1985); Fótonfót király (Brassó, 1937); A gyémánt emberke (Nagyvárad, 1938); Istenes énekek (Nagyvárad, 1939); Az élő Kölcsey (Nagy­várad, 1939); Romlás (reg.; 1–2 köt.; Bp., 1940; Csíkszereda, 2005); Nyugtalan pásztorok (reg.; Bp., 1941); Keresztjáró szerelem (Bp., 1941) [Előbb és utóbb: Romuald és Adriána (reg.; Buk., 1968)]; A hajnal emberei, 1–2. (reg.; Bp., 1942; Bp., 1946; 1–4. köt., Kv., 1995); „Ha visszatérsz…” (reg.; Bp., 1943); Az én apám (1943); Rebi néni feltámadása (elb.; Cluj-Kv., 1945); Tüzes kemence. – A szent szégyen (Buk., 1967); Versek – műfordítások (Vál., jegyz. Molnár Szabolcs; Buk., 1970); Vatra încinsă (reg.; ford. Veronica Porumbacu, Tóthfalusi Anna (Buc., 1973); Romuald şi Andriana (reg.; ford. George Sbârcea; Buc., 1978); társsz.: Végre egy férfi. (3 egyfelvonásos; Kabdebó Ernával; Mv., 1928); antológ.: Erdélyi elbeszélők válogatott munkái (Bp., s. a.); Petőfi emléksorok (Mv., s. a.); Közös úton (Kv., 1909); Erdélyi történetek (Bp., 1924); A m. nő könyve (Losonc, 1926); Erdélyi Helikon antológiája (Kv., 1927); Povestitori unguri ardeleni (Buc, 1927); M. költők (Bp., 1928); Erdélyi Vormarz; Ének a szegény lábakról = Ünnepi könyv (Mv., 1930); Koszorú (Bp., 1931); Fegyverek közt múzsák (Kv., 1940); Erdélyi hírmondók (Mv., 1941); Erdélyi mártirok és hősök aranykönyve (Bp., 1941); Szigetek a Holttengerben (Mv., 1998); Versekben tündöklő Erdély (Kv., 1941); 48-as Erdély (Kv., 1943); Templomablak: Istenes versek és műfordítások (Bp., 1980); Román költők antológiája (Bp., 1982); Innen és túl: Versek az Isten-kereső emberről (Bp. [1984]); Egyszer mindenkit szólítanak: Romániai m. elbeszélők (Kv.-Napoca; [Bp. ], 1985); Új aranyhárfa: versek gyülekezeti és keresztyén családi alkalmakra (Bp., 1987); Mv. és Vártemploma (Mv., 1990); Ezernyolcszáznegyvennyolc, te csillag: a forradalom és a szabadságharc olvasókönyve (Bp., 1997); M. költőnők antológiája (Bp., 1997); Zórd Idő antológia (Mv., 1998); A Havas dicsérete: erdélyi antológia (Szeged, 2002); Vajúdó idők küszöbén: erdélyi m. írók történelmi elbeszélései (Bp., 2004); Erdélyi elbeszélők (Bp., 2004); Kincses Erdély: erdélyi antológia (Szeged, 2005); Erdélyi Vormarz / Báró Schleinitz Vilmosnsné, Toldalagi Róza grófnő emlékei = Ünnepi könyv. előszó: Székely népmesék (Brassó, 1937); ford.: Műfordítások román költökből (Kv., 1928); Ion Creangă: Gyermekkorom emlékei. (ford. Kiss Jenővel; Buk., 1950, 1955); Ion Creangă: Ionica gyermekkora (ford. Kiss Jenővel. Bp., 1950, 1956); Ion Creangă: Válogatott munkái (ford. Kiss Jenővel és Sütő Andrással; Buk., 1952); Ion Creangă: Válogatott munkái. (ford. Kiss Jenővel és Vigh Károllyal, Mv., 1956).
Irod.: Adamovits; Adamovits Sándor: Vásárhelyi intermezzo (Nú., Múzsa, 380. sz., 1999. febr. 6.); Adamovits; Adamovits Sándor: Pedagógus és író = Adamovits Sándor: Helikoni nagyasszonyok (Gyergyószentmiklós, 2006); Balotă; Bánhegyi Jób: M. nőírók (Bp., 1939); Beszél a kő; Benedek Marcell: Az irodalmi műveltség könyve (Kv., s. a.); Bisztray Gyula: Író és nemzet (Bp., 1943); EM; Az Erdélyi Helikon magyaro.-i barátainak aranykönyve (Kv., 1937); Erdélyi panteon; Erdélyi magyar irodalom; Erdélyi Szépmíves Céh emlékkönyv (Kv., 1934); Ferenczi 1929; Ferenczi 1931; Gulyás; György 1926; Helikon 1924–1944; Helikoni arcképcsarnok 1; Időtár 3; Izsák József: Emlékezés B. M.-ra (Igaz Szó, 1969); Înv. comercial econ.; Ki kicsoda ?; Kozocsa Sándor: Az 1933-ik év irodalomtörténeti munkássága (Bp., 1934); Kristóf György: Esztétikai becslésünk a mai közszellem hatása alatt (Kv., 1928); Kovács Attila Zoltán: Valamit csinálni kellene. Kuszálik; KZST1930; Magyar Erdélyben; Málnási; Marosi-Helikon; Marosi-KZST; Marosi Ildikó: Három mv.-i portré (A Hét évk., 1979); MIL; Molnár Szabolcs: B. M. (Buk., 1986); Molter 1., 3.; Osváth; Ökrös; Peris Teréz: B. M. emlékezete (V. Z., 1974. febr. 17.); Pintér Jenő: Századunk m. irodalma (Bp., 1943); Pomogáts 1.; Reményik Sándor: B. M. = Mv. és Vártemploma; Rózsa Mária: B. M. márciusi üzenete (Nú., Múzsa, 336. sz., 1998. márc. 21.); Schöpflin Aladár: A m. irodalom története a XX. sz.-ban (Bp., 1937); Sebestyén Kinga: A házasságtörés regényei? (Korunk, 4. sz., 2020); Sebestyén Mihály: Berde Mária nyelvvizsgája. Kultúrtörténeti dokumentum 1934-ből (Nú., 2022. dec. 20.); Emilia: R. Berde Mária (Művelődés, 1. sz., 2010. jan.); Takács Zsuzsanna Mária: Az elfeledett „M. Burns” (Korunk, 4. sz., 2010. ápr.); ÚIL; ÚMÉL Transilvania; Ének a szegény lábakról/ Ünnepi könyv; Zord Idő.