BERZENCZEY István, görgényszentimrei

Mezősámsond, 1846. aug. 30., † Nagyszeben, 1905.: földbirtokos, katona. – B. László (1820–84) fia. Nagybátyja Makray László nevelte. – Mv.-en tanult (1851–61). Apjához szökött Galacra, onnan a m. légióhoz Olaszországba, ahol a tüzérségnél szolgált, ezután Klagenfurtban töltött fél évet, majd a budai Kertészeti és Szőlészeti intézetben tanult egy évig; Kv.-on gimn.-ba tanult (1865–66), majd jogot hallgatott. Jegyzőként működött Marosszéken (1866–69). Katonai pályára lépett (1869–77), hadnagyi rangban, fegyvertan előadásokat tartott az erdélyi tisztképző iskolában, onnan Bp.-re küldték a soron kivüli tiszti tanfolyam hallgatására. Szegeden az 1877-es árvíz alkalmával megbetegedett és leszerelt, visszavonult MT vm.-be, ahol az ellenzék vezére lett. A keskenyvágányú vasútvonal építésének egyik kezdeményezője (1895). Nemzetgazdasági és közigazgatási cikkeket írt az Erdélyi Híradó, Budapesti Újság, Ellenzék-ben. – F. m.: Elemi fegyvertan (Kv., 1872.); Leleplezés az 1887. év június 17-én Gernyeszegen megejtett országos képviselőválasztás üzelmeiről (Kv., 1887); A br. Bánffy Zoltán főispán ellen elkövetett inzultus előzményei (Bp., 1890.); Ki hazudott: Vádirat a maros-tordamegyei klikkuralom 1890. máj. 22. határozata ellen (Kv., 1890); Pyrrhusi győzelme Szentiványi Kálmán orszgyűl. képviselőnek (Mv., 1892).
Irod.: EMKE 120