BERZENCZEY László, § Berzenczei László, Berzentzei László, Berzentzey László, görgényszentimrei

Kv., 1820. jún. 26., † Bp., 1884. nov. 14.: politikus, kormánybiztos, ogy.-i képviselő, utazó, őshazakutató. – B. Ferenc, ref. középbirtokos nemes Mezősámsondon, és Cserei Druzsina fia. Felesége homoródalmási Kadácsi Róza († EA, 1852. dec. 14.). Gyermekeik: István, Vilma-Klára. – Mv.-en, Kv.-on, Székelyudvarhelyt a ref. koll.-ban tanult (–1840). Táblai irnok Mv.-en a Kir. Táblánál (1840). Nyilvános politikai pályáját Marosszéken kezdte (1842), amikor bekapcsolódott a szabadelvű reformozgalomba. Marosszék követeként az erdélyi ogy.-ben állást foglalt a jobbágykérdés rendezésének szükségesságe mellett (1847), nevezetes vitája volt Dózsa Elekkel. Az 1848. márc. 22–25-én zajló Mv.-i mozgalmakban vezérszerepet vállalt, szónoklataiban radikális nézeteket hangoztatott. Az Unió érdekében Mv.-en tartott gyűlésen felszólalt és lelkesítő beszédére majdnem minden fiatal jelentkezni akart honvédnek (1848. máj.). Marosszék követeként részt vett az erdélyi ogy.-en (1848. máj. 29–), többször felszólalt az unió- és a jobbágytörvény azonnali elfogadása érdekében, a Kv.-on ülésező utolsó rendi ogy. elfogadta az unió törvényt, amit ő közölt Kv.-on az egybegyültekkel. Kv.-on találkozott Petőfivel és közöttük meleg barátság alakult ki. A m. néképviseleti ogy.-be képviselőnek választották (1848. jún. 27.). Kossuth feltétlen híve volt. A m. kormány Maros-szék és Mv. kormánybiztosává nevezi ki (1848. aug. 17). Fő feladata volt önkéntesekből álló könnyű lovas csapat megszervezése, Mv.-en állította fel szervező központját. Kossuth nevét viselő önkéntes lovascsapatot alakított, a Mátyás huszárok, v. Kossuth huszárok regimentjének szervezője. A toborzás sikeresen haladt a szeptemberi fordulatig, amikor Kossuth hatalmi helyzetének meggyengülését az ő ellenfelei is megpróbálták kihasználni. Válaszul összehívta a székelyek agyagfalvi nemzeti gyűlését (1848. okt. 16–17.), ott 25000–30000 fős haderőt szerveztek, élére Sombori Sándort, a székely határőr huszárezred főparancsnokát nevezték ki, polgári kormánybiztossá pedig B. L.-t választották. Funkciójától, a felelőtlenül kezelt pénzügyek miatt: saját részére testőrséget tartott fenn, fényűzően költekezett, stb., a városi tanács megfosztotta (1848. okt. 3.). A kezdeti sikerek után a székelyek vereséget szenvendtek a császáriaktól. A tábor felbomlott a m. haderő kiszorult Erdélyből, a m. nemzetőrséget lefegyverezték, többezer polgári személy esett áldozatul. A császári csapatok elől Moldován és Galicián keresztülvergődőtt vissza Pestre (1848. dec. 13.), a pesti képviselőházban beszámolt erdélyi működéséről, majd eltávozott és jelentkezett Debrecenben (1849. márc.-ban). Világos után bújdosott, távollétében a kir. hadbíróság halálra ítélte (1852). Moldován át, ahol találkozott Al. I. Cuzaval, aki akkor a galaci törvémyszék elnöke volt, a bulgáriai Sumlába ment (1849, ma Sumen), majd Töröko.-ban csatlakozott Kossuthoz és vele ment Kisázsiába és Amerikába. Az amerikai magyarok segítségével a Mexikói-öbölig jutott, azután a Panama-földszo­roson átkelve San Franciscóba, majd K-Ázsiába és Kinába utazott a magyarok őshazájának és az ott élő rokon népeknek a felkutatására (1852). Singapuron át Kelet-Indiába és onnan Egyiptomon keresztül Konstantinápolyba és Angliába jutott; részt vett a krimi háborúban a törökök mellett (1853–56), Brusszában (ma Bursa) élt (1856–). A román fejedelemségekben járt mint Klapka György megbízottja az olaszo.-i légió megszervezésére (1860, 1861) ekkor került szorosabb kapcsolatba Cuzaval és Kogălniceanuval. Klagenfurtba internálták (1862–67). Hazatért Mv.-re (1867), Marosszék ogy.-i képviselőjévé választották baloldali programmal (1868–71), de a politikából kiábrándulva ismét a magyarság őseinek kutatása felé fordult. Mv. és Segesvár közt naponta közlekedő gyorskocsizást állított be (1872). Oroszo.-on keresztül ismét a hung maulok megkeresésére indult (1873). A Tarim-medencén átkelve a Tien-sanon keresztül Dzsungáriába jutott, de a kirgizek orosz kémnek vélve megakadályozták továbbuta­zását. Végül sok viszontag­ság után érkezett meg Bombaybe (1874. szept.). Első volt, aki é-i irányból, Oroszo. felől, a Karakorumon és a Himaláján át eljutott Indiába, de meg­felelő előtanulmányok és képzettség nélkül tud. eredményeket nem tudott elérni. Viszontagságos eredménytelen útja után visszatért Mv.-re (1875), tébolyultan elmegyógyintézetben halt meg Bp.-en a hűvösvölgyi szanatóriumban. Ő az első m., aki körülutazta a Földet. – F. m.: M. Rovás.: Emlékiratok (Kv., 1873.); Nyílt jelentés Mv. polgármestere Borosnyai Pálhoz (Kv., 1873); Szentpétervártól Bombayig (Közzéteszi Marcell Péter; Kv., 2006).
Irod.: 1848–1849 Marosszék; 1848–1849 Transilvania; Benkő K.: Mv.; Bözödi Gy.: B. L. Moldovában (Új Élet, 1. sz. 1980); Benkő K.: Mv.; Egyed Á. 2001, 2004; Egyed Ákos: Az 1848-i agyagfalvi Székely Nemzeti Gyűlés ahogy a résztvevők látták=A székelység története a 17–19. sz.-ban (Csíkszereda, 2001); Egyed Ákos: B. L. az 1848-as forradalomban = Pál-Antal – Szabó 1.; Egyed Á. 2013; Encyc. Hung; Az Erdélyi Nagyfejedelemség… 1846. szept. 9. közönséges gyűlésre összehívott tek. nemes rendeinek névsora és kirendelt szállásainak kimutatása (Kv., 1848); Erdélyi unit. 1848–49.; Gyászjelentő; Időtár 2; Kőváry 1852; MÉL; Mezősámsond; Oláh-Gál Róbert: A forradalmi évek történetéhez (Nú., 2003. márc. 15.); Olosz Katalin: B. L. keleti utazásai =Kőrösi Csoma Sándor szellemútján (Sepsiszentgyörgy, 1998); Olosz Katalin: Az őshazakeresés megítélése az 1848–49-es szabadságharc leverését követő években [B. L. emlékiratáról] = Kőrösi Csoma Sándor és a m. történelem útjai (Sepsiszentgyörgy, 2001); Pál-Antal 2002; Pál-Antal 2004; Pálffy; Pálmay; Rugonfalvi Kiss; Süli Attila: Berzenczey L. tevékenysége 1849-ben = Maros megyei m. tört. 5; Szántai J.; Szász Béla: Deák Lajos kortársai: A Tininaplóban szereplő jelentős személyek: B. L. (Nú., Színes Világ, 2010. ápr. 24); Székelység tört.; Szinnyei; Tófalvi Zoltán: 1848 márciusa a Székelyföldön, Mv.-en (Nú., 1998. márc. 12–13.); ÚMÉL