BETHLEN Ferenc, búni és keresdi br.

1602. 1601, † Kisbún, 1654. jún. 4., Keresden temették: fejedelmi tanácsos, főudvarmester, főispán, földbirtokos. – B. Miklós (1586–1602) és gelencei Mihálcz Ilona fia, nagyteremii Sükösd Anna unokája. Kemény Jánosnak, a későbbi fejedelemnek sógora. Felesége: 1. Kamuthy Zsuzsanna, leányai: Borbála, Erzsébet, utód nélkül haltak el; 2. Kemény Katalin. Gyermekei: Krisztina, Farkas (1639–79), Gergely (1641–97), Elek (1643–96) és Éva. – Bethlen Gábor fejedelem udvarában teljesített különféle szolgálatokat. Báthori István, majd I. Rákóczi György híve, főudvarmester, majd a fejedelmi tábla ülnöke (1637–48). Részt vett, az I. Rákóczi György vezetése alatt, Désen tartott ogy.-en (1638. júl. 7. –). Kemény Jánossal együtt volt Fehér megye főispánja haláláig (1639–54), egyszersmind a fejedelmi ítélőtábla assessora, tanácsúr (1648–). II. Rákóczi Györgynek főudvarmesterként rendezte fejedelmi beiktatását (1648) és több alkalommal követ Lengyelországban (1645–46, 1646–47, 1648), követ Bécsben a császárnál III. Ferdinándnál (1650), III. Ferdinánd bárói rangra emelte (1651). Első házassága után Keresd lett állandó lakhelye, keresdi és alsórákosi birtokos. Sükösd Györgytől örökölte Alsórákost és Olthévízt (1631). Levelezést folytatott a lengyelországi unitáriusokkal, három levele Ruarius Mártonhoz ismert (úgymint Piazezenno, 1645. november 15.; Varsó. 1648 augusztus 7. és Bethlen, 1649. április 7. keltezésűek), ezek megjelentek a Ruarii (Mart.) Epist. Cent. II. Amstelodami, 1681. Többnyire az ő műve az a m. törvénygyűjtemény szöveg, amelyet a gyulafehérvári ogy. elé terjesztettek (1653. jan. 15.) a latin címe: Compilatae Constitutiones Regni Transsylvaniae (Claudiopoli, 1669; 1671; 1695).
Irod.: Bicsok–Orbán; Erdélyi testamentumok, 3.; Kénosi–Uzoni 2.; Kovács András; Kraus: Erdélyi krónika; Lukinich; Mo. főispánjai; Wikipedia