BETHLEN Gábor, § bethleni, gr.

Nagyszeben, 1836. jún. 16., † Keresd, 1897. jún. 25, nyugszik a keresdi kriptában: politikus, főispán, főrendiházi tag, orsz. képviselő, EMKE elnök, földbirtokos. – B. Gábor (1811–1872) és gr. B. Klára fia. Húgai: Aurélia Bánffy Zoltánné; Emma Béldi Ákosné; Lujza Máriaffy Albertné; Vilma Szalai Lajosné. – A pesti egy.-en jogot tanult; gr. Teleki Lászlóhoz Genfbe utazott (1859), ahol bekapcsoló­dott az emigrációs politikai életbe. Itáliában belépett a M. Légióba (1860–), Garibaldi hadseregében harcolt Szicíliában (1862–), Aspremonténál olasz fogságba esett (1863), s nyolc hétig genovai fogságban volt, utána visszatért Erdélybe. A keresdi birtokán szőlőtermesztéssel és borászattal foglalkozott. Részt vett az utolsó erdélyi ogy.-en (1865). Balközép párti programmal ogy. képviselő volt (1865–68). Vármegyei szolgálatba lépett (1869–), Felső-Fehér és Kis-Küküllő (1875–76), Nagy-Küküllő és Kis-Küküllő vm. első főispánja (1876–90). Tevékenysége Segesvár és Dicsőszentmárton között oszlott meg, távollétében az ügyek intézői Gáll Domokos (1875–1900) és Csathó Gábor (1900–18) alispánok voltak.A vármegyéket ellenzéki szellemben irá­nyította, büntetlenséget biztosított az 1877. évi székely felkelés vezetőinek, felállíttatta a segesvári Petőfi-szobrot. Közbenjárására a kormány új Megyeházát emeltetett Dicsőszentmártonban, Alpár Ignác műépítész tervei alapján (1889–96). Megszervezte a Nemzeti Pártot Erdélyben (1891), Mv.-en szabadelvű nemzeti párti programmal az ogy. képviselőjévé választották (1892–96), de még ugyanabban az évben gr. Apponyi Albert Nemzeti Pártjához csatlakozott, ezt képviselte a parlamentben. Az EMKE első elnöke (1885–97), a főrendiház tagja maradt (1885–), az erdélyi ref. egyházkerület főgondnoka (1889–), valamint az enyedi Bethlen Koll. főgondnoka (1889–94). A Kv.-i Leszámítoló Bank és Takarékpénztár (1889–94), valamint az Erdélyi M. Jelzálog Hitelbank Rt. (1891–97) elnöke. Rudolf trónörökös szűkebb baráti köréhez tartozott.
Irod.: Bernády; Dicsőszentmárton régi arca; EMKE; Időtár 2; Kempelen; Lukinich; MNL; MNZSK; Mo. főispánjai; Pál Judit: Erdélyi főispánok a Tisza-éra végén (1890–91) (Korunk, 3. sz., 2009. márc.); RNL; Sándor; ÚMÉL; ÚMIL