BETHLEN Gábor, § iktári

Marosillye, 1580. nov. 15., † Gyulafehérvár, 1629. nov. 15. Nyugszik a gyulafehérvári székesegyházban: erdélyi fejedelem, Mo. névleges kir. – B. Farkas († 1592 k.) és Lázár Druzsina fia. Felesége: 1. Károlyi Zsuzsánna, ( † Gyulafehérvár, 1624); 2. Branderburgi Katalin (esküvő: Kassa, 1626. márc. 1.-–), a fejedelem halála után, pár hétig ült a trónon – Erdély fejedelme (1613. okt. 23. – 1629. nov. 15.). A kv.-i ogy.-en választották fejedelemmé, ezen az eseményen Nagy Szabó János volt Mv. követe. Jelen volt Mv.-en tartott ogy.-en (1614. ápr. 8.- 26.), és még több alkalommal (1622. aug. 23., 1925. júl. 14.). Számbavette a székelyföldi települések családfőit, hogy a század elején jobbágysorba jutottak közül minél többet állítson vissza a katonai szolgálatot teljesítők közé. Lustrálta a marosszéki főnépeket, lófőket, gyalog puskásokat, szabadosokat, jobbágyokat, zselléreket és szolgákat (1614. febr. 17–23). Várospártoló, annak fejlődést előmozdító fejedelmünk. Borsos Tamás közbenjárásával kiváltságlevélben Székelyvásárhelyt szabad királyi várossá nyilvánította, Maros-Vásárhely néven (1616. ápr. 28). Ebben összesítette a már elnyert és gyakorolt kiváltságokat, kiegészítette olyan tételekkel amelyek formálisan is kinyilvánítják az új jogi állapotot (várvédelmi rendszer fenntartása, új név, címer és pecsét használata). Engedélyezte a vár további építését, amit már 1602-ben megkezdtek és jóváhagyta a már korábban is használatos városi címert. Támogatta a kézműipart, több vásárhelyi céhnek kiváltságlevelet adott, ill. megerősítette a hozzá felterjesztetteket: Jóváhagyta és megerősítette a csiszárok, lakatosok, nyergesek és szíjgyártók, a pajzskészítők céhszabályait (Mv., 1615. márc. 24.). megerősítette a csizmadiák céhszabályzatát (1620. ápr. 20.), a nyergesek és szíjgyártók céhét (1621), a borbélyok korábbi szabályzatát átírta és megerősítette (1628). Támogatásban részesítette az itteni iskolákat, városunk tanuló ifjúságának a kincstári jövedelemből évi 150 forint segélyt utalt ki (1615. okt. 3.), amelyet aztán felemelt 200- ra (1618. okt. 10). és végrendeletében is hagyott a mv.-i Schola partculának 200 forintott. Károlyi Zsuzsanna fejedelemasszony temetésén Gyulafehérváron, a mv.-i koll. diákjai is részt vettek és Bojthi Veres Gábor rektor magyarul tartotta búcsúztató gyászbeszédét (1622. júl. 1.). Kiváltságlevélben behívta és biztosította a zsidók letelepedését Erdélyben (1623). Pécsi Simon kancellárjától elvette a radnóti birtokot, de a várat tovább építette (1626–29) és halála után a várat Kornis Zsigmond kapta, építését I. Rákóczi György fejezte be. Felállították a szobrát Sárpatakon (Miholcsa József alkotása; 2004). – F. m.: B. G. végrendelete = Erdély öröksége, 4.; Benkő K.: Mv.; B. G.: Levelek (Buk., 1980).
Irod.: Aranka; Benkő-Demeter-Székely; Bónis Johanna: A mv.-i céhekről = Pál-Antal – Szabó 1; Csetri Elek: Bethlen Gábor = Évek 1100-ból; Demény Lajos: B. G. és kora (Buk., 1982); Dörnyei 2005; Erdélyi fejedelmek; Fodor–Balás; Fodor Sándor: Névnapi megemlékezés Mv.-ről (Nú., 1997. ápr. 30); Halotti beszédek; Időtár 1., 5 /1.; Kénosi–Uzoni 2.; Kovács András; Kovács András 1994; Kraus: Erdélyi krónika; Makkai Sándor: Az erő gátjai (Részlet a Bethlen Gábor lelki arcáról írt könyvből) =Ünnepi könyv; Máthé Levente; Orbán Dezső; Orient Gyula: Erdélyi alchimisták. B. G. fejedelem alchimiája (Cl.-Kv., 1927); Pál-Antal 2002; Pál-Antal 2009; Pál Antal Sándor: Mv. – a szabad királyi város. (Nú., 2016. ápr. 22.; 2016. ápr. 29.; ); Pál-Antal 2023; Pesty 2014; Sebestyén M. 1995; Sebestyén Mihály 2000; Száraz M. Gy;. Szentgyörgyi; SzOkl Ús 4.; Testamentum; Trócsányi 1988; ÚMÉL; ÚMIL; Vajda György: Kastély az enyészet útján (Nú., 1998. márc. 27.)