BETHLEN Gábor, bethleni gr., keresdi

Gyéres, 1914. nov. 29., † Mv., 1981. júl. 28. sírja a mv.-i Ref. temetőben: földbirtokos, agrármérnök. – Apja B. Bálint (1887–1946), anyja losonczi Bánffy Marianne br. Felesége körösi és barátosi dr. Ferencz-Mihály Éva, orvos, gyermekgyógyász. Gyermekeik: Anikó (1937–), Ágnes (1940–), Éva (1942–), Rózsa (1944–1959). – Debreceben az Agrártudományi Akad.-án végezett, dr. phil. (1937). Birtokának felét elvette a román állam a földreformmal (1921). A bécsi döntés után átszökött a határon É- Erdélybe. Teleki Ádámmal dolgozott az EGE Erdélyi Gazdasági Egyesületnél, amelynek titkára volt (1944. aug. 23.-ig). Az oroszok elől családjával Mezőmadarasról, 4 kislányával Bp.-re menekült (1944), a gyermekek fertőző gyermekbénulásban (poliomyelitis) megbetegedtek. Gyógyszer hiány következtében legnagyobb leánya, Anikó mozgássérüléssel gyógyult, ma Mv.-en él; Rózsa betegsége agyhártya gyuladással szövődött, súlyos sérültként Lugoson halt meg (1948); Ágnes és Éva meggyógyultak. Mv.-re tértek vissza, apja, B. Bálint otthonába. A mezőmadarasi birtokon próbálta a család újra kezdeni az életet, 50 hektáron gazdálkodtak egészen a kitelepítésig (1949. márc. 3). Általános örököse lett a keresdi várnak és a birtok tulajdonosa (1946–). Ezt a hagyatékot probálták megőrizni, de a javakat falubeliek és mások széthordták, a levéltárat felégették, a könyveket elhurcolták (1949). Csak a történelmi levéltárat sikerült korábban Kv.-ra menekíteni. Kényszerlakhelyük Mv.-en volt, sokáig munkanélküli, „egy grófnak nem jár munka” címen. A kertekben ásott. Egy román topográfus, maga mellé vette, és járták a földeket. Mv.-en a Simó Géza gyárban rakodó-munkás volt (1949-ig). A securitate megfigyeltette tevékenységét (1949–50 k. –). majd Mahmudiára küldték a gazdaságot rendbe tenni, Bejbudzsák nevű falucskában (1964–), főmérnökként az állami mezőgazdasági vállalatánál dolgozott, Kundi István váltotta fel (1958). Majd újra munkanélküli, mert egy B. G. nem lehetett főmérnök. Egy topográfus mérnök mellett Udvarhely környéki falvakban segédmunkás. Szentléleken, majd Máréfalván, később Nyárádgálfalván volt téeszmérnök.
Irod.: Álló- és mozgóképek; Bartos 2012; Beke György: Az utolsó Bethlen (Buk., 1968); Benczédi Albert: Üzenet Bonyhának (Nú., 2005. aug. 23.); Bethlen Anikó; Csekme; Gudenus; Gyermekkori életképek – történelmi háttérrel: Oláh-Gál Elvra beszélgetése bethleni gr. Bethlen Anikóval (Székelyföld, 9. sz., 2011. szept.); Időtár 4.; Mv.-i ref. temető; [Nekrológ] (V. Z., 1981. júl. 31.); Scholten