Kv., 1838. máj. 1.,† Mezőszakál, 1911. febr. 14. A kv.-i családi sírboltban nyugszik: főispán, politikus, földbirtokos. – B. János (1811–1879) kormánybiztos, ogy. képviselő és gr. Teleki Zsófia (1815–1852) fia. Testvérei: Domokos, felesége gr. Mikes Sarolta; Béla; János, felesége gr. Lázár Mária; József (1855.? – Kv., 1866. máj. 11.), Sándor (1850–1910). Felesége Kaáli Nagy Berta. Fiúk: Balázs (1864–1946). – Iskoláit Bp.-en kezdte, a kv.-i ref. főtanodában fejezte be (1857). Bécsi és berlini egyetemeken technikai, természettudományi és közgazdasági előadásokat hallgatott. Átvette a mezőszakáli családi birtok kezelését, eredményes mintagazdasággá fejlesztette. Részt vett a közügyekben, a megye életében (1861-), de hivatalt nem vállalt. A törvényhatósági bizottságok tagja, Torda-Aranyos megyei szabadelvű pártnak elnöke, különböző társadalmi egyletek támogatója, a nagyenyedi ref. koll. főgondnoka. Az EMKE alapító és választott választmányi tagja (1885–), a marosludasi kör elnöke volt. A marosludasi kerületből bejutott a parlamentbe (1891–), de főispáni kinevezését követően lemondott a mandátumáról. Torda-Aranyos vm. főispánja (1887. márc. 1. – 1906), utána több politikai szerepet nem vállalt. E megyében 1850 hold birtoka volt. Halotti címere a kv.-i Farkas utcai templomban van.
Irod.: Entz–Kovács; Gudenus; Levéltári gyászj.; Mo. Főispánjai; Pál Judit: Erdélyi főispánok a Tisza-éra végén (1890-91) (Korunk, 3.sz., 2009.; 4. sz., 2009.); Sándor
©
Erdélyi Magyar Adatbank Egyesület, Jakabffy Elemér Alapítvány, Transindex (1999–2021)
Honlapot készítette: PZSE