BETHLEN Miklós, bethleni gr.

Kisbún, 1642. szept. 1., † Bécs, 1716. okt. 27., Bécsben temették el: emlékíró, politikus, erdélyi kancellár. – B. János (1613–1678) kancellár, történetíró és Váradi Borbála (†1661) fia. Felesége: 1. Kún Ilona (1646–1685), leányuk Zsófia (1670–73). 2. Rhédey Júlia (1669–1716), házasság (1686. febr. 8). A két házasságából 11 gyermeke született, csak két fiú utóddal: Mihály (1673–1706) és József (1700–1742). – Tanulmányait Gyulafehérváron, Keresztúri Pálnak tanítványa (1652–57), és Kv.-on a koll.-ban végezte (1658–59), ahol Apáczai Csere János tanítványa volt, aki nagy hatással volt rá; Heidelbergben (1661), Utrechtben (1662), Leidenben és Franekerben (1663) egyetemi tanulmányokat folytatott: történelmet, filozófiát, teológiát, irodalmat és filo­lógiát tanult, majd Londonban tartózkodott, beutazta Franciao.-t (1664), Olaszo.-ban nyelvet és építészetet is tanult. Francia diplomáciai megbízatással tért haza (1664. nov. –), részt vett a gr. Zrínyi Miklós halálával végződött vadá­szaton, melyet önéletrajzában is megörökített. Diplomáciai megbízatást teljesített Velencében és Bécsben (1665–). Kora legműveltebb erdélyi államférfija volt. Hazatérése után résztvett Erdély politikai és gazdasági életében. Udvarhelyszék főkapitányaként (1667–77) bethlenszentmiklósi birtokán élt, ahol maga tervei alapján építtette a késő reneszánsz stílusú kastélyt (1668–73), vajdaszentiványi részbirtokot kapott (1668). Tagja lett az erdélyi ogy.-nek (1668–). Nem birta teljesen Apafi bizalmát, apjával B. Jánossal együtt belekeveredett a Béldi-féle összeesküvésbe, ezért Teleki Mihály parancsára Fogaras várában raboskodott (1676. ápr. 23. – 1677. márc. 31.). Elvesztette főkapitányi tisztségét, kiesett a fejedelem kegyeiből egy évtizedig. Thököly-hadjáratában főstrázsamester (1681–), majd generális; Kővár kapitánya (1683–), a fejedelmi tanács tagja, tábla ülnöke (1686–), tagja a deputációnak (1685–90); titkos tanácsos (1689–). Gr. Teleki Mihály halála után (1690), Erdély vezető államférfia, főkancellárja lett (1691–1704). Máramarosvármegye főispánja (1691–1716), bár fogságba került (1704–), főispánságáról nem mondott le, helyettese Pekry Lőrinc volt. Erdély sorsát érintő reformtervezetet dolgozott ki (Moribunda Transsylvaniae ad pedes augusti imperatoris Leopoldi proiecta c.), emlékiratot nyújtott be a bécsi ud­varnak, amely császári jóváhagyást nyert (1691. dec. 4.), és alapjául szolgált az általa kieszközölt Diploma Leopoldiumnak, Lipóti diplomának (1691). Ez a Habsburg birodalomba illeszkedés legkedvezőbb feltételeit kereste Erdély számára, a közélet alapjait fektette le százötven évre, a Diploma Leopoldinum, biztosította Erdély belső autonómiáját, belügyeit a Gubernium intézte, élén a gubernátorral, biztosította a vallásszabadságot, ami a prot. egyházak helyzetén könnyített. Közgazdasági javaslatai is voltak. Felismerte az ipar, a kereskedelem és a szakképzés fejlesztésének fontosságát, látta a a kereskedelmi oktatás bevezetésének szükségességét (1701), de ez csak Mária Terézia idején valósulhatott meg (1771). Gondnoka volt a kv.-i és enyedi koll.-oknak; megalapította az Udvarhelyszéki gimn.-ot. Bőkezűen támo­gatta az erdélyi m. ref. isk.-kat, az erdélyi ref. egyház világi gondnoka volt. M. Kis Miklós törekvéseinek egyik legfőbb támogatója. Leopoldium diplomáért I. Lipóttól leszármazottaival együtt grófi címet (1696. febr. 23.) kapott és ezt kiterjesztették az iktári Bethlen-ág férfi tagjaira is. Máramaros vármegyei örökös főispánságot is kapott. A Rákóczi-szabadságharc idején Erdélynek az uralkodóház hűségében való megtartása érde­kében röpiratot szövegezett, Columba Noe cum ramo olivae sive (Hága, 1704), amit Hollandia bécsi követéhez akart eljuttatni. Levelét azonban Rabutin császári generális elfogta, eltávolították kancellári tisztéből (1704. máj. 5.), letartóztatták (1704. jún. 19.), pert indítottak ellene, Szebenben őrizték, s Bécsbe szállították (1708. máj. –). Útban Bécs felé, Eszéken kezdte írni Önéletírását és a bécsi fogsága alatt fejezte be (1710) és imakönyvet is írt magának. Önéletírása egyaránt irodalmi remekmű és történelmi forrás a korabeli életviszonyokra vonatkozóan is. Imádságoskönyve több mint imakönyv, mert elmélkedik benne saját és családja, valamint Erdély sorsáról, elpanaszolja hányattatásait, fogsá­gait és az ország tragikus sorsát. Bécsi kényszerlakhelyre ítélték (1712 febr. –). Szabadon engedték (1716), de Erdélybe soha többé nem térhetett vissza. – F. m.: Justi de palma, Florentini, Austriace Austeritatis, ejusdemque continuationis confirmatio =A firenzei Justi de Palma, az ausztriai kegyetlenség folytatódásának bizonyitása. (Kv., 1673); Columba Noe cum ramo olivae sive (Hága, 1704); Mémoires historique contenant l’histoire des derniers troubles de Transilvanie (Amsterdam, 1736; m. –ul 1804; B. M. emlékrajzai; Toldi Ferenc; Bp., 1864); Gróf B. M. Önéletírása, 1–2. (Kiad. Szalay László; Pest, 1858–60; Buk., 1970); B. M. rabságban írt emlékiratai, imádságai 1704–1714. (Kiad. Szádeczky Lajos; Bp., 1923); Bethlen Miklós Önéletírása (Bp., 1955; Buk., 1970); Kemény János és Bethlen Miklós művei (Bratislava; Bp., 1980); Bethlen Miklós levelei, (1657–1698). 1–2. (kiad. Jankovics József; Bp., 1987); The Autobiography of Miklós Bethlen (translated by Bernard Adams; London-New-York-Bahrain, 2004); antológ.: B. M. élete = Erdély öröksége, 6; A magyar Párizs (Bp., 1978); Magyar gondolkodók: 17. század (Bp., 1979); Pages choisies de la littérature Hongroise des origines au milieu du XVIIIe siecle (Bp., 1981); Old Hungarian literary reader: 11th – 18th centuries (Bp., 1985); Magvető: a magyar irodalom élő könyve (Bp., 1992); Magyar irodalom a kezdetektől Kisfaludi Sándorig (összeállít. K. Jakab Antal; Kv., 1999); Élete leírása magától = Muribunda Trans.
Irod.: Álló- és mozgóképek; Árva Bethlen K. Benkő K.: Mv.; Czirják 3; Csekonics; Erdélyi féniks; Féja; Gaál 2001; Gáldi László: Siebenbürgen im Aufbau der ungarischen Kultur (Bp.-Leipzig-Milano, s. a.); Gyárfás Elemér: Bethlen Miklós kancellár (Dicsőszentmárton, 1924); Időtár 1; Jankovics; Kénosi–Uzoni; Keresztes Gyula: Örökségünk 34.: A Bethlenszentmiklósi kastély (Nú., 1993. júl. 30.); Kornis; Kovács András; Kovács Kiss Gyöngy; Kovács Kiss Gyöngy: Politikai és intézményrendszeri átalakulások a Habsburg-installáció idején Erdélyben: A korszak emlékíróinak láttatásában (Korunk, 3. sz., 2009. márc.); Küküllői Ref. Egyházm. 1.; Lukinich; Málnási; MÉL; M. tört. tár 18.; MNBK; MNL; Mo. főispánjai; Nagy Levente: Zrinyi és az erdélyi literátus körök (Székelyföld, 7. sz., 2000. júl.); Nagy Pál: Itthoni könyv.; Pap Ferenc: B. M., a gyakorló gazdasági szakember = Emlékkönyv Csetri Elek születésnek nyolcvanadik évfordulójára (Kv., 2004); Pomogáts 1.; RMK III/18. sz.; RNL; Schack-Vincze; Sebestyén Mihály 2000; Szaniszló; Szépréti Lilla: A kisbúni kastély (Új Élet, 12. sz., 1975; Erdélyi Figyelő, 3. sz., 1991); Szinnyei; Teleki Mihály udvartartási naplója (1673–1681) (Kv., 2007); Trócsányi 1988; ÚMÉL; Vajdaszentivány; Vita Zsigmond: Bethlen Miklós = Erdélyi csillagok 1942