BETHLEN Sámuel, bethleni, buni gr.

1663., † Nagyszeben, 1708. febr. 7, A keresdi családi kriptába temették 1708. ápr. 10.: marosszéki főkapitány, fejedelmi táblabíró, főispán. – B. János (1613–1678) kancellár és fricsi Fekete Klára († 1686) fia. B. Miklós féltestvére. Felesége (1684–) borsai Nagy Borbála, a későbbi Hallerné († 1718). Gyermekeik: István; Klára († 1691); György († 1730.), felesége Korlátovich Katalin; Ádám (1691–1748), felesége Bánffy Klára; Sámuel (1695 k. – 1755); Imre (1698–1756), Kata (árva B. K. 1700–1759), Farkas (1705–1783). – Apjától vajdaszentiványi részbirtokot kapott, végrendelet szerint kapta a teremei uradalmat, a keresdi és bonyhai részjószágokat. Értékes vagyongyarapodást jelentett számára, hogy mindszenti Budai Péter (1624 k. – 1686), Alsórákos földesúra, fiává fogadta és az alsórákosi Sükösd kastélyt és birtokot neki hagyományozta, így a kastély újjáépítetője lett. Tartományi biztos (1689); Küküllő- és Belsőszolnokmegye főispánja (1691–); a császári hadak ellátását biztosító országos főbiztosság inspektora. Táblai ülnökké nevezték ki (1696–), Bethlen Miklós révén bárói (1693), majd grófi címet kapott (1696); megválsztották a mv.-i koll. gondnokának (1697–), a Marosszék főkapitányságot is megkapta (1699–1708). A kuruc forradalom alatt előbb kuruc zászlók alatt küzdött, majd Jean-Louis Rabutin generális, tábornok és Tiege tábornok oldalán harcolt (1703), a határokhoz rendelték, de az ötszáz főnyi marosszéki seregét Szentbenedeknél szétverte Ilosvai kuruc ezredes (1703. szept. 20.). Szebenben, kényszerlakhelyén betegségben hunyt el. Adományaival (1638 véka búza) segítette a mv.-i Ref. Scholát (1691–98, 1702–03).
Irod.: Álló- és mozgóképek; Árva Bethlen K.; Biás; Bicsok–Orbán; Gudenus; Házsongárd; Időtár 1; Koncz; Kovács András; Krón. Füz. (1940. 4/10.); Küküllői Ref. Egyházm. 4.; Lukinich; Nagy Iván; Nyárádszentbenedek; Pál-Antal 2002, Pál-Antal 2004; RNL; Szaniszló; Szépréti: Régi és új világ; Sincai; Trócsányi 1988; Vajdaszentivány; Wesselényi István