Nagyvárad, 1907. júl. 8., † Bp., 1945. jan. 6.: művészettörténész, festő, grafológus. – Réti István tanítványaként végezte el a bp.-i képzőműv. főisk.-t (1929), bölcsészdoktori oklevelet szerzett (1932). Nagyváradon a Bihar megyei és Nagyváradi Régészeti és Tört. Egylet múz.-ának könyvtárosa (1932–), Bp.-en magántisztviselő (1940–). Az erdélyi barokk művészet kiváló ismerője, sokat foglalkozott műemlékvédelmi kérdésekkel. Kelemen Lajos segítségével alapos levéltári kutatásokat végzett és helyszíni tanulmányokat folytatott. Gulyás Károllyal elvégezték a Teleki Téka könyv állományának általános nagy ellenőrzését, összeállították a Teleki Károly útján elveszett könyvek és kéziratok listáját (1937). Képeivel több bp.-i kiállításon szerepelt, festményei a II. vh. végén megsemmisültek. A nyilas uralom idején apjával együtt a Dunába lőtték. – F. m.: Nagyvárad barokk és neoklasszikus művészeti emlékei (1932); A bonczhidai Bánffy-kastély (Cluj, 1935); M. művészet és erdélyi művészet (Cluj, 1935); A gernyeszegi Teleki kastély (Bp., 1938.); Erdély művészete (Bp., 1941); Erdélyi kastélyok (Bp., 1943).
Irod.: Bányai Réka: Gulyás Károly [kézirat]; Fundálok, palléro; Időtár 3; MNL; Szabó–Kállai; ÚMÉL; Valentiny 1936
©
Erdélyi Magyar Adatbank Egyesület, Jakabffy Elemér Alapítvány, Transindex (1999–2021)
Honlapot készítette: PZSE