Selye, 1814. nov. 4., † Simontelke (Beszterce-Naszód), 1885. jún. 1.: nemes, mezőgazda. – Apja: B. Sándor (Alexander), selyei lelkész. Felesége: Bikafalvi Máthé Borbála. – Tanult a mv-i Ref. Koll.-ban jogot és teológiát; mivel nem érzett hajlamot a papi pályához a keszthelyi gazdasági intézetbe iratkozott be (1840–41). Mezőgazdasági ismereteit német- és olaszországi tanulmányútján bővítette. A forradalomban mint tüzér tiszt vett részt. Később a Kemény és Bethlen grófok jószágait több évig kezelte. Utolsó éveiben simontelki kisbirtokán a gabonaneműekben élő parazitákat tanulmányozta, sikerült egy új fajt a schizonevra ceralium-ot fölfedeznie, amely a búza és az árpa gyökerein élősködik. Szakcikkeit az Ismertető, Magyar Gazda, Kertész Gazda, Erdélyi Gazda, Kolozsvári Közlöny, Kelet, Korunk és Ellenzék közölte. Irod.: Pálmay; Szabó Miklós 2005; Szinnyei