BOD Károly, albisi

Selye, 1848. okt. 30., † Sükő, 1926. nov. 11.: ref koll. tanár, lelkész – Szülei Vajdaszentiványról származnak és menekültek (1848), B. Sándor (1817–) ref. lelkész és Budai Johanna fia. – Középiskoláit Mv.-en végezte (1857–66) ugyanott egy évig jogot hallgatott. A teológiai tanulmányai színhelye: Bp. (1868–70), Sárospatak, Zürich (1871. okt. 18. – 72. márc. 16.), Marburg. Pappá szentelték (1873) és tanár lett a székelyudvarhelyi Ref. Koll.-ban, ahol bölcseletet, m. és német irodalmat tanított (1873–1903), igazgató (1880–85 és 1887–88). Szászrégenben majd Sükőn lelkész (1903–). Nevelési, oktatási cikkeket írt a Prot. Tud. Szemlében, a Prot. Közlöny-ben, a Székely Nemzet-ben. Az iskolai éveket megnyitó és bezáró beszédeit az iskolai Értestőkben közölte. Helyismereti jellegű tanulmányokat is közölt. – F. m.: A kegyelet oszlopa: Halotti imák, emlékek és temetkezési beszédek (Székelyudvarhely, 1898); Kéziratban: Ünnepi és alkalmi beszédeinek gyűjteménye; Emlékbeszédei; Költészettan: középiskolai kézikönyv.
Irod.: Buzogány Árpád: Évfordulóink (Örökségünk, 4. sz., 2011); Gulyás; Szabó–Simon–Szögi; Szinnyei; Szinnyei J.