BODOLLA Sámuel, § zágoni; Zágoni Bodola Sámuel

Megosztás:

Székelyudvarhely, 1790. dec. 10., † Kv., 1866. ápr. 22., sírja a mv.-i Ref. temető Sírkőmúzeumában: ref. püspök, tanár. – Apja korán meghalt, nagybátyja, B. János enyedi teol. tanár, majd püspök magához vette (1803). Megnősült (Mv., 1821). Felesége: magyardellői Antal Zsuzsánna, Antal János püspök leánya (1803.? – Mv., 1889. jún. 22.). Gyermekeik: János táblabíró (1829–1884), felesége Gáthy Teréz; Dénes mv.-i segédtanár, fejérdi pap, felesége Szakács Ida; Ágnes; Mária Kacziáni Nándorné; Johanna Garda Józsefné. – A székelyudvarhelyi Ref. Koll.-ban, Enyeden bölcseletet, jogot és teológiát tanult és vizsgázott, majd a göttingeni egy.-re ment (1814–15). Hazatérve Kv.-on özv. br. Dániel Istvánné és gr. Mikes Anna és gr. Toldalagi Lászlóné udvari lelkésze (1816). Héderfáján lelkésznek választották (1816–18), amit a dévai zsinaton ünnepélyesen megerősítettek (1817). Papi és szónoki tehetsége következtében Péterfi Károly helyére a mv.-i Vártemplomba hívták (1818–22), és a Ref. Koll. filozófia tanárává választották (1918–22). Ezután a székelyudvarhelyi Ref. Koll. teológia tanára lett (1822–1833); Mv.-i Ref. Koll. tanára (1833–41), rektora (1835–1838). A nagybaconi zsinat ref. egyház főjegyzőjévé választotta de egyúttal tanári hivatását is folytatta (1836–). Nagyenyeden teológiai tanár (1841–1848). A forradalom Nagyenyeden találta, részt vett az agyagfalvi székely népgyűlésen, majd 17 tanártársával Kv.-ra menekült. Mv.-en tanár újra (1850–54). Kv.- on az akkor megnyilt teológiai szeminárium tanári állását foglalta el majd, igazgató (1854–62). Antal János kívánságára helyettes püspöki címmel átvette a püspöki teendőket (1852. febr. – 1861. máj. 22.), amikor kir. adománylevéllel véglegesen megerősítették püspöki székében, egyszersmind kir. tanácsosi címet kapott (1861). 50 éves lelkészi szolgálatának megünneplésére készült az egyház, amikor rövid szenvedés után meghalt Kv.-on. Halála napján holttestét Mv.-re szállították, a gyászszertartást a vártemplomban tartották: Szász Domokos, Péterfi József esperes, a sírnál Kováts Áron búcsúztatta. Emlékére a marosmegyei traktus emlékünnepélyt tartott (1866. szept. 9.) a vártemplomban, később egyházkerülete közadakozásból (3 m. 34. cm. magas) obeliszket csináltatott hamvai fölé, amelyet fényes külsőségek között lepleztek le (1869. jún. 27). A küküllői domesticus historicusok közé tartozott, aki folytatta a Kónya Ferenc és Fogarasi Sámuel összeírását, a lelkipásztorok személyi adatait tartalmazó adattárat. Folytatta Bod Péter Smyrnai szent Polycarpus c. művét, megírta Zágoni Aranka György, Deézsi Lázár György, Csernátorni Vajda Péter püspökök életrajzát, megjelent Az erdélyi Reformata Anyaszentegyház Évkönyve 1860-ban. Egy teljes papnevelde felállításán fáradozott, valamint az egész tanügy korszerű megreformálásán, amelyben akadályokat legyőzve virágzó algimn.-ot Sepsiszentgyörgyön (1859), négyéves jogi tanfolyamot Mv.-en (1864), teológiai szemináriumot Nagyenyeden (1862) állítottatott fel. Tanulmányai az Erdélyi Híradóban és az erd. ref. egyház Évkönyvében jelentek meg. – F. m.: Gróf Teleki Sámuel felett oráció, 1822. nov. 17. (Kv, 1825); Kik az igazi keresztyének (Brassó, 1831); Katékhismus, vagy is kérdések és feleletekbe foglalt tanítás, a keresztény vallás főbb hitczikkelyeiről a helvétziai vallástételt követők értelme szerint (Kv., 1832; Mv., 1840, 1843; H. n., 1861); A jó ember: Halotti beszéd az 1832. elhunyt Ugron János főgondnok felett, 1832. dec. 6. (Mv., 1833); Keresztyén anya szent. egyház négy oszlopai (Nagyenyed, 1845); Az élő egyház és annak ismertető jegyeiről (Kv., 1856); Ima: Zsinatnyitó és papszentelő beszédek (Kv., 1864).
Irod.: Bartók György: B. S. erdélyi ref. püspök = Nagy papok életrajza (Bp., 1877); Gulyás; Gyászjelentő; Halotti beszédek; Időtár 1; Időtár 2; Kiss-Kálmán-Bierbrunner; Koncz; Kozma; Krón. Füz. (1939. 4/4); Nagy László: Tanulmányok a Csávási Ref. Egyházközség történetéből (Csávás, 1995); Pálmay József; Parádi; Pokoly; RMIL; Rugonfalvi Kiss; Szinnyei; Szinnyey J.; ÚMÉL; Vártemplomi lelkészek névsora, 1571–2000 (Új Kezdet, 2. sz., 2000)