BORNEMISZA János József, kászoni, br., Bornemissza József, Családneve: Kászoni János József, kászoni (1717-ig)

Csíknagykászon, 1672 k. † Bécs, 1742. okt. 23.: királybíró, alkancellár, fejedelmi tanácsos. – Kászoni Pál és Sebessi Klára fia. Felesége 1. vajdaszentiváni Bodoni Klára (esk. 1706; † Bécs, 1707; ), 2. gr. hallerkői Haller Borbála (1691–1733, esk, 1722), Haller István Torda vm. főispánjának leánya. Gyermekeik: Ferenc, Károly, Ignác József (1707–69.), János (–1747), Krisztián, Cordula, Pál (1730–70). – A kv.-i jezsuita iskolában tanult. Több hónapot Bécsben töltött (1694). A kolozsi sóakna mérlegmestere, bányafelügyelője (1696–), az erdélyi országos adószedői hivatal vezetője (1701), a kincstári jövedelmek főpénztárnoka (1708–). Csík-, Gyergyó- és Kászonszék főkirálybírájává nevezték ki (1708–). Később a Habsburgok szolgálatába állt. VI. Károly koronázásakor Bécsben a székelység képviselője (1711). Kinevezték az Erdélyi Udvari Kancellária alkancellárjává (1713–1742), kieszközölte a bárói rangot és kászoni előnévvel családnevének Bornemiszára változtatását két fia Ignácz (1707–69.) tordai főispán és Pál (1730–70.) csiki főkirálybíró számára is (1717). Segítette a szamosújvári örményeket a város területének megvásárlásában (1715 k.). Főkormányszéki tanácsos (1721–), országos elnök (1735–). Birtokszerző tevékenységével megalapozta a család vagyonát. 99 évre zálogba vette a görgényi fiskális uradalmat (1717). Az uradalomhoz tartozott: Görgény vára, Görgényszentimre, Abafája, Ludvég, Mv., Marosillye, Hodák, Orsova, Kincses, Kisoroszfalu, Soropháza, Oláh- és Magyarbölkény, Hétbükk, Radnótfája, Adorján, Libánfalva, Felső- Alsóköhér, Szentmihálytelke. A birtok hosszú pereskedés után 1870-ben került vissza a kincstár birtokába. A következő években Görgényszentimrén pompás barokk kastélyt építettek és a család felújította a középkori templomot és kiskápolnát építetett Szent Imre tiszteletére (1710). A birtokra papírmalmot, üveghutát és porcelán manufaktúrát telepíttek. A kastély mögött angolkertet alakítottak ki, majd ebből alakították ki a dendrológiai parkot (1890 k.). Az abafáji birtokot felesége Haller Borbála révén szerezte meg. Vajdaszentiványon is voltak birtokai. Vármezőn – kápolnát építtetett (18. sz. elején). Végrendeletileg három fiának hagyta a birtokot, azonban Ignác tulajdonába ment át (1745).
Irod.: Árva Bethlen K.; Bicsok–Orbán; Bíró Donát; Fekete; Glăjărie; Gudenus; Kádár – Pál-Antal; Kelemen Lajos 1977; Kelemen Lajos 2009; Kovásznai; Kovács Zsolt: A Bornemiszák görgényszentimrei kastélya (Korunk, 12. sz., 2005. dec.); Léstyán – templomok 1.; Maros megye; MNZS; Mureş, judeţ; Nagy-Bodó Tibor Cárok, trónörökösök és királyok kastélya (Nú., Színes Világ, 3. sz., 2023. jan. 20.); Pál-Antal 2002; Szépréti: Régi és új világ; Trócsányi 1988; Vajdaszentivány