BOROSNYAI LUKÁCS János, Borosnyai Lukáts János

1767. k., ? † Mv., 1848. okt. 15.: tanár, természettudós, író. – Nagyapja, B. L. J., ref. püspök, apja B. L. Simon ref. lelkész (Székelyudvarhely, 1731. v. 1737. márc. 4.-Mv., 1802. ápr. 4.), anyja, Húg Margit, berni származású. Felesége: Galambos Zsuzsa (–1817), Galambos József leánya. Gyermekeik: János orvos; Anna özv. Szathmári Lajosné; Dániel kataszteri biztos, felesége Dendgelegi Juli; Károly gazda; Zsuzsúnna Szilágyi Dánielné; Erzsébet († Mv., 1863.); Pólixénia ügyvéd Pallocska Lajosné; Simon bonyhai pap. – Tanult a mv.-i Ref. Koll.-ban, ahol deák lett és subscribált (1786), majd a felsőbb tudományok elvégzése után a poetikai osztályt vezette, és mint praeses előkészített a filozófiában (1791–92). Egyetemi tanulmányokra Genfbe és Bernbe ment, részint a francia nyelv elsajátítása végett, mert apja és nagyapja is ott tanultak, valamint anyja berni származású volt (1792). Haza érkezése után beiktatták a mv.-i Ref. Koll. tanári székébe, ahol a koll. első természetrajz tanára lett. Tanított a természetrajz mellett, történelmet, franciát, németet nyugalomba vonulásáig (1797. szept. 9. – 1844.), rektor is volt (1804–1806). Mv. polgáráva esküdt (1805). Nyugalomba vonulva versírással foglalkozott. A Rövid természethistória c. munkájában a természetrajz tárgyait rímes versekbe foglalva adta ki. Minden szakaszhoz bevezetést írt. A feltett kérdés egy sorban, prózában és az arra alkalmazott felelet kétsoros rímes vers, alul pedig a jegyzet rovatban a tárgy: állat, növény tudományos neve is fel van tüntetve. Örök emléket akart állítani szülővárosának, versbe szedve és jegyzetekkel ellátva megírta Mv. történetét. A borítólapra pedig ezt írta: „Vásárfija a Szent Márton napi sokadalomra”. A mű bevezetőjéül kiadott „Jelentésben” a beigért „ajándékotskából” mindössze két könyvecske jelent meg: az „Első dal” – amelyben a város eredetét nyomozza ki és az „Első ének” – amelyben a város „Piattzáról” ad örök emléket. A versek egymagukba véve nagyobb irodalmi értéket nem képviselnek, inkább a hozzáfűzött jegyzetek igen sok értékes történelmi adatot tartalmaznak, valamint a száz év előtti Mv. város arculatát szemléltette és a hiteles szemtanú bőbeszédűségével elevenitette meg a múlt emlékeit. Maga a kiadvány mint a helyi kezdő nyomdaipar termékének egy ritka példánya érdemel figyelmet. A Májusi bokréta c. munkájának az előszavát prózában, a növények elrendezésének áttekintése Lineé szerint 24 classisban írta meg. A Vártemplom toronygombiratában (1822), mint földrajz és természetrajz prof.-t és mint a ref. eklézsia főkurátorát említették. – F. m.: Rövid természethistória, melyet a tanuló gyermekek számára készített és elméjekhez alkalmaztatva rövid kérdésekben és versekbeli feleletekben foglalva kiadott. I. szak a szóló állatokról 12 rendben; II. Szak a madarakról 9 rendben, 7 száraz és 2 vizi rendben; III. szak a kétéltűekről 2 rendben; IV szak a halakról 6 rendben; V. szak. bogarakról 7 rendben, VI. Szak. a nyüvekről vagy férgekről 5 rendben (Mv., 1826, 1836, 1839); Régi és új Vásárhely, vagyis az Erdély országi nagy fejedelemségben levő szabad Királyi Székely Mező-Városnak Maros Vásárhelynek körülményes le írása. Versben hozzá tett világosító és magyarázó jegyzetekkel. 1–2 füzet (Mv., 1836, 1937); antológ.: Régi és új Vásárhely (Fodor István bevezetője: B. L. J. százéves vásárfiája a Szent Márton napi sokadalomra 1837–1937) = Marosszéki krónikák, 2; Májusi bokréta, vagyis fűvésztudomány, mellyel az azt tanulni igyekezőknek, együgyűen ugyan, mégis amint lehetett gyönyörködtetőleg és tudományos renddel, versekbe foglalva kiván kedveskedni B. L. J. (Mv., 1837–43).
Irod.: Erős várunk; Gyászjelentő; Győry; Időtár 2; Kempelen, Keszeg; Kiss-Kálmán-Bierbrunner; Koncz; Koncz József; Kozma; Krón Füz. (1939, 4/7); Marosszéki krónikák, 2.; Pál-Antal 2006; Pál-Antal 2009; Pethő Gyula: A magyar természettudományi irodalom fejlődése és föllendülése (Bp., 1900); RMIL; Rugonfalvi Kiss; Szabó–Szögi; Szinnyei; Szinnyei J; Szinnyei J-Sz. J; Thury, Todea–Fülöp–Avram; Új Magyar Athenas (Bp., 1887); Vincze Frigyes: Szakoktatásunk múltja és jelene (Bp., 1937)