BOROSNYAI LUKÁCS János, Lukács János, borosnyai

Feldoboly, 1694. nyara, † Mv., 1760. febr. 9. a Ref. temető Sírkőmúzeumában nyugszik: ref. püspök, egyházi író. – L. János zsellér fia. Felesége: Szigethi-Gyula Mária. Gyermekeik: Simon, János, György, Mária, Sára és Anna. személyében (1758. nov. 28) címerlevelet kapott. Utóbb felvette a Borosnyay nevet, így ő a család megalapítója, – Tanult a nagyborosnyói iskolában (1707–11), innen vette fel a Borosnyai nevet; Nagyenyeden poézist hallgatott (1711–13), Bethlen Miklós családjánál gr. Bethlen István nevelője (1716–), a nagyenyedi Koll.-ban a retorikai osztályban köztanító (1719); Vizaknán iskolamester (1720), majd Németo.-ban az Odera Frankfurtban és Hollandiában Leydenben folytatott tanulmányokat (1721–26). Marosvécsen Kemény Simonné udvari papja (1726); Nagyenyeden másod-, majd első lelkipásztor (1727–); Székelyudvarhelyen tanár (1735–51), építkezéseivel átalakította az iskolaépületet. Az erdélyi ref. egyhazkerület püspöki utódlási joggal felruházott főjegyzője (1748–), ref. püspök (1749–), legelső volt az uralkodótól oklevéllel megerősített püspökök sorában. Mv.-en a teológia és filozófia professzora (1751–60); egyúttal a mv.-i Vártemplom lelkésze (1751–60). Püspöki tiszte mellett megtartotta a mv.-i papságát is és mint püspök is itt székelt; a marosi egyházmegye esperesévé is megválasztották (1758–). Püs­pöksége idején történt az orgonák nagyobb mértékű beépítése az erdélyi ref. templomokba. Üdvözlőversei és gyászbeszédei ma­radtak fenn. Latin verse Pápai-Páriz Ferenc tiszteletére megjelent a Justissima adorea… c. könyvben (Claudiopoli, 1717). Üdvözlő verset írt Vásárhelyi Baba Ferenchez (1722), megjelent Campegius Vitringa: Lelki élet (Frankfurt, 1722) c. művében amelyet Baba Ferenc fordított. Levelét, melyet Udvarhelyről írt Cserei Mihályhoz (1747. márc) és ennek válaszát közli az Erdélyi Protestáns közlöny (3. sz., 1873). Emlékiratait 1888-ban fedezték fel és Mezőkövesden és az erdélyi püspöki levéltárba helyezték el, megjelent a Protestáns Közlönyben (1889). Halotti címere a kv.-i Farkas utcai templomban van. – F. m.: De universo gratiae divinae negatio (Leiden, 1725); Bűnön épült halál : Tholdi Ádám felett tartott prédikáczió, 1751. nov. 14. (Kv., 1751); Halál és minden kisértetek ellen való orvosság: Gyászbeszéd L. B. Alvinczy Gábor eltemettetése alkalmatosságával (Nagyszeben, 1751); Istentől nyert jó feleségben: Teleki Kata felett tartott prédikáczió, 1758. okt. 8. (Kv., 1758); szerk.: Canones ecclesiastici (Claudiopoli, 1752); ford.: Catechismusi házi kincs avagy a keresztényi hit főágazatainak… magyarázatja Stehelin Kristóf után (Kv., 1752).
Irod.: Bod Péter: Smirnai Szent Polikarpus (Nagyenyed, 1766); Csáky; Csekme; Entz–Kovács; Fogarasi; Halotti beszédek; Horányi; Kempelen; Koncz; Krón. Füz. (1939. 4/4); MCK; MAMŰL; MÉL; MNL; Mv.-i ref. temető;