CHILF Miklós, §; Nicolae; Siera Leone

Mv., 1905. márc. 10., † Mv., 1985. nov. 23.: zeneszerző, zongoraművész, tanár, rádióbemondó. – Ch. Lipot gépészmérnök és Farkas Gizella fia. Felesége: 1. Péterffy Mária; gyermekeik: Claude Friederic Nicolae és Péter. 2. Lukácsffy Judit tanár. – Mv.-en a Konzervatóriumban tanult (1913–23) Tonházy Ferenc, Zsizsmann Rudolf, László Árpád, Chovan Richard, Trózner József és Antalffy Endre voltak a tanárai. Olaszo.-i Triesztben a G. Verdi Konzervatóriumban folytatta zenei tanulmányait, Eusebio Curellich tanítványa (1923–27) és egyidejüleg az Universita degli Studi Economici e Commerciali kereskedelmi és közgazdasági egyetem hallgatója is volt, majd a zenei tanulmányai mellett egy milánói export-import cégnek végzett német levelezést. Anyanyelvén kívül még hét nyelvet bírt: román, német, olasz, francia, angol, spanyol, orosz. Zenei képességeit fejlesztette a Saint-Leu la Foret –i École Musicale-ban (1931–32) Wanda Landowska és Ruggiero Gerlin irányításával, valamint Párizsban az École Normale de Musique-ben Alfred Corrot-nál (1932), Rómában kompoziciót és hangszerelést tanult Raffaele Delfratetől. Először Triesztben lépett fel, Chopin- és Rubinstein-műveket adott elő zongorán (1927). Zenetanár, zongoratanár Mv.-en a Városi Zeneiskolában (1927–8). Koncertezett Párizsban (1932), Rómában, Nápolyban, Torinoban és Genovában (1929, 1933), a klasszikus művek mellett saját kompozicióit is játszotta. Buk.-ben a Román Rádió szólistája (1935), annak hangversenykörútján fellépett Constancán, Focşaniban stb. (1935). Többször szerepelt az olasz, francia rádióban is. Visszatért Mv.-re és a Zeneiskola tanára lett (1940–), a mv.-i Állami Tanítóképző Intézetben zenét tanított (1944–48), a Városi Konzervatóriumban, majd a Zene- és képzúműv. Középiskola zongoratanára nyugdíjazásáig (1949–72). Rádióbemondó is a Mv.-i Rádiónál (1958. márc. 2. – haláláig). Első szerzeményei zongoraművek, majd kórúsművek, írt kamara-, kórus és vokális zenét, gyermekdalokat zongorára és hegedűre, színpadi zenét, szimfóniát, népi ihletésű darabjai a Román táncok, Ciobănaşul (1933), amiért G. Enescu díjat kapott. A bp.-i nemzetközi zeneszerzői versenyen III. díjat nyerte el 400 versenyző közül (1934). Ünnep a faluban c. zongoradarabjáért másodszor is megkapta az Enescu díjat (1937). Bemutatták Mv.-en a Szabados Árpáddal írt Velencei kaland c. operettjét. (1940. márc. 8.). A KZST tagja. Megzenésítette Salamon Ernő, Medgyes Lajos, Antalffy Endre, Veress Zoltán, Kemény János műveit. Kitűntetései: kétszeres Enescu díjas (1933; 1937); bp.-i Nemzetközi Zongoraverseny, 2. díja (1934); az MNSZ országos kóruspályázatának díja (1946); a Békehimnusz zeneszerzői pályázat 2. díja (Kv., 1948); Kulturális érdemrend I. fokozata (1968). Koncertjei: Genova (1929. ápr. 14), Párizs (1932), Róma, Nápoly (1933. márc. 23.), Buk. (1934, 1938. ápr. 26.); Trieszt, Kv., Mv. A Columbia és a His Master’s Voice felvételén is elérhető a Szerenád és A tenger éneke c. színpadi kompozíciói. – F. m.: Carillon (Torino, 1923); Suita rustica (bemutató részlegesen 1950, egészben 1972); Békeének, vegyeskar Medgyes Lajos versére (1946); Szvit, zongorára (1950); Szépen száll a szegénység: Dalok énekhangra és zongorára, Salamon Ernő vereire (1950, Buk., 1952); Kis szvift (1959); Rapszódia zongorára és zenekarra (1960); Suită pentru copii: piano solo (Buc., 1961); 8 piese (Buk., 1961, 1963); Triptic simfonic (1964); 6 bagatele pentru pian (Buk., 1966); 10 miniaturi pentru pian (Buk., 1971); Tavaszi hivogató 3 szólamú gyermekkarra (Tg. M., 1971); Miniaturi pentru orchestră de cameră (1972); Altatódal = Cîntec de leagăn (TgM., 1972); Miniaturi pentru orchestră de coarde (1974), A négy évszak; Gyermekszvit, Altatódal (Antalffy Endre versére); Hahó, hahó (Horváth Eszter versére, 1952), Tavaszi hívogató (Veress Zoltán versére, 1962); Iskolánknak párja nincsen (Kemény János versére, 1956); kórusművek: Szerenád, A tenger éneke, Ringató, színpadi zene: Velencei kaland (Szabados Árpád librettójára, 1937); Ben Jonson: Volpone (Mv.-i Székely Színház, 1948); A gyáva nyulacska: bábdarab (Kemény János meséje, 1955, románra Márk Alexandra fordította), Buratino kalandjai: bábdarab (A. Tolsztoj után Mark Alexandra, 1961); társsz.: Bokréta (Buk., 1960); Rumänische Klavierminiaturen für Kinder und Jugendliche (Leipzig, 1976), Mici piese româneşti pentru pian (Buc., 1978).
Irod.: Hubesz Valter: C. M. (V. Z., 1968. jún. 1.); Időtár 3, 4.; Katona Szabó István: Az Új Élet lexikona, 32 (Új Élet, 20., 1971); KKACs; Kovács Zsuzsa: Ch. M. ajándékai (Új Élet, 6. sz., 1986); Kuszálik; Majeri Gabriella: Ch. M. emlékezete (Nú., 1993. márc. 6.); MRL; M. Szó (1940. márc. 12); Népújság (1950. febr. 1.); [Nekrológ] (V. Z., 1985. nov. 26.); MRL; Ökrös; Pop Tofolean-Fülöp; Predescu; Radio, Almanah; RMIL; Sava; Sava-Vartolomei; Szabó K. Attila; Szász Károly : Ch. M. (Művelődés, 1971/10); Todea 2013; Zenei lex.; Zenetudományi írások