CRIŞAN Mihai

Bedellő, 1813., † Szászrégen, 1884. febr. 26.: gör. kat. pap, esperes. – A teológiát Balázsfalván végezte, pappá szentelték (1837). Magyarón lelkész, majd esperes, beválasztották a protopresbiteri vezetőségbe (1843–). Szászrégenben (1848 k.), a szászrégeni román iskola igazgatója. Bekapcsolódott a forradalomba (1848), elnöke volt a szászrégeni népgyűlésnek (1848. ápr. 8.), amely előfutára volt a balázsfalvi nagy nemzeti gyűlésnek (1848. máj. 15–17), ezen Szászrégen képviseletében vett részt. Részt vett a kor politikai eseményeiben: körlevelet küldött a papságnak a román oktatás megszervezése érdekében (1862). Esperessége idejében Marosszéken 16 gör. kat. rom. tannyelvű iskola létesült (Alsó- és Felsőköhér, Adorján, Alsóbölkény, Beresztelke, Mezőkakucs, Kásva, Kincses, Maroslaka, Libánfalva, Vajdaszentivány, Kis- és Nagyszederjes, Görgényoroszfalu, Telek, Toldalak, 1849–50). Támogatta a képzett tanerők Szászrégenbe való helyezését (pl. Ioan Ungureanu, Ioan Pop tanítókat). A szászrégeni elitnek nem tetsző politikai mozgalomba, az un. Nemzetellenes klikk csoportosulásnak tagja, amely a választásokon a m. nemzetiségű ogy.-i képviselőt, a görgényi Matskásy Ferencet támogatta és két választókörzetben Görgényben és Marosvécsen képviselővé választották. Ebből valóságos sajtóháború keletkezett a pro és kontra csoport között, amely három évi pereskedésbe tokolt. Az ítéletet nem hozták nyilvánosságra, de őt is Brancovant is egy évre felfüggesztették tisztségeikből, majd minden vádaskodás és támadás ellenére tisztségében maradt haláláig. Élete utolsó évében segédlelkészt helyeztek melléje a hodáki Alexandru Târnăveanu személyében (1883. aug. 21. –). A Gazeta Transilvaniei, Organul luminii c. lapokban közölt; abécés könyvet adott ki Balázsfalván (1863); a régeni ASTRA alapító tagja (1874) és P. Maior halála után a régeni tagozat elnöke. Részt vett a balázsfalvi érsekség kongresszusán (1873), ahol megvitatták a román oktatás helyzetét. Támogatta a kulturális és tudományos intézményeket. Jelentős római éremgyűjteményének egy részét a balázsfalvi Gimn. Múzeumának adományozta, 160 drb. római aranypénzt (1869), a másik részét a Román Akad. -nak (1871), amely csírája lett a numizmatikai kabinetnek. Gyásszertartását Antoniu Veştemeanu mitropolita kanonok és 12 pap végezte.
Irod.: Chiorean 2008; Dobozi; Regh. Cult. 2.; Reghin, destin şi istorie; Todea 2013