DEÁKI FILEP József, Filep József

Megosztás:

Erdőszentgyörgy, 1681. aug. 4., † Kv., 1748. okt. 13.: ref. püspök, egyházi író. – D. F. János, erdőszentgyörgyi ref. lelkész és Nagy Anna fia. Felesége: Huszti Lovász Erzsébet. – Tanult a kv.-i Ref. Koll.-ban, ahol különösen a teológiában, bölcseletben, zsidó és görög nyelvekben képezte magát (1692–99); subscribált s később köztanítói lett. Tanár a máramarosszigeti Ref. Gimn.-ban (1707–1709). Külföldre ment, Franekerben, Utrechtben, Oderafrankfurtban tanul (1709–10) teológiát, bölcseletet, görög és keleti nyelveket, régészetet. Hazatérte után ref. lelkész Désen (1712–); Kv.-on (1714–); ott egyházkerületi főjegyző (1737–), ref. püspök lett haláláig (1740. júl. 18. –), egyidejűleg a kolozskalotai egyházm. esperese (1742–). Vallásos értekezések, könyörgések, versek, halotti beszédek írója. Üdvözlő verset írt Tholdi W. Miklóshoz (1710), gyászverset a Csepregi Turkovics Mihály (1704.) és Szathmárnémethi Sámuel (1717.) halálára. Respondensi tisztet vitt a Descartes bölcsészetének alapelveiről tartott viták egyikén. A felette Soós Ferenc, Verestói György, Zágoni Aranka György és Huszti György tartotta beszédek szintén megjelentek. – F. m.: Idvességes halotti tanítás, melyet az isten nagy emberének. Szathmári Némethi Sámuel uramnak, a kv.-i ref. koll.-ban 34 esztendők alatt való professzornak. meghidegedett teste felett 1718. Boldogasszony hava 20. elmondott (Kv., 1718); Az isteni félelem, jól elvégzett életet követő nyugalom, melyről br. Kemény Simon temetésekor beszéllet (Kv., 1724); Isten keze melynek mind bölcsesége mint szentsége világosan kiadta magát b. Kemény Simon és Vaji Anna hitvesek nyavalyái között, leginkább pedig akkor, mikor János nevű fiókat a halál tőlük elragadta (Kv., 1724); Olthatatlanul tündöklő szövétnek, melyet mélt. gr. Teleki Pál halála alkalmatosságával gerjesztett szomorú özvegye Vay Kata. (Kv., 1732); A jó léleknek Istenével való társalkodásából származó boldog nyugodalma felől tett tanítása Toroczkay Ágnes Bánffy György házastársának holt teste felett. 1733. máj. 31. (Kv., 1733); Serkentő óra. Mellyel e nehéz időkben lelki vigyázásra idvességünk drága köntösének megoltalmazására serkengettünk. Wesselényi István úr. meghidegedett tetemei felett a koporsótételkor maga kolosvári palotáján tett rövid tanításból (Kv., 1734); A jól harczoló lelki vitéznek Istene s igaz vallása mellett való állhatatos vitézkedéséért J. Krisztustól adott fejér kövecske és új név. 1733. szent Jakab hava 5. (Kv., 1734); Halálunk órájára és az örök életről kegyességgel való gondolkozásra hivagató és serkentő halotti prédikáczió gr. Bánffy György felett (Kv., 1735); Sirhalom, melyet emelt a kendi lónyai mélt. udvarból ki aludt ama drága szövétneknek néhai mélt. L. B. hadadi Wesselényi Susanna ifju ur asszonynak, mélt gr. Teleki Ádám élete párjának szomorú temetésekor mondott sz. elmélkedésekben 13. dec. 1739. (Kv., 1739); Testi embereknek kényes csemegéjekről a tánczról való szent elmélkedés. Rövid prédikáczióban kiadta egy farsangi alkalmatossággal (Kv., 1739); Az igaz reformata vallásnak az apostoli sz. vallással megegyező régisége (Kv., 1740); Az igaz Istennek esmeretin kivül való minden pogányoknak és sidoknak és sok tévelygő keresztényeknek az Isten. ama nevezetes szombatján lejendő megtéréseknek. megmutatása (Kv., 1740); Egyetemes isteni félelemnek jutalma, melyról czegei Vass Dániel tetemei fölött tanitást tett (Kv., 1741); Istenhez igazán megtért lélek: gr. Gyulai Ferencz generális felett mondott prédikáczió (Kv., 1743); Isten keze melynek szentsége ujólag kimutatá magát. mélt. Teleki Pál úrfinak. szomorú halálában 1743. Szent András hava 24. (Kv., 1746); Gróf Székely Zsuzsánna felett elmondott tanítása (Kv., 1746); Drága kertekből kivágott szép liliomokon siránkozó édes atya és anya: gr. Székely Zsuzsánna felett 1744-ben mondott prédikáció (Kv., 1746).
Irod.: Árva Bethlen K.; Bod Péter: Smirnai Szent Polikárpus (Nagyenyed, 1766); Fülöp–Ferencz; Halála után is élő József (Kv., 1752); Halotti beszédek; MAMŰL, Róth: Született nyelvünkön; Rugonfalvi Kiss; Szabó–Szögi; Szinnyei; ÚMÉL, Zoványi