Menu
Búzaháza, 1873., † 1921. febr. 13.: asztalos, amatőr nyomdász, ezermester, költő, prózaíró. – D. Ferdinánd és Gál Jozefa fia. Felesége: Jánossy Klára, esk. 1908. márc. 4. Gyermekeik: Ferdinánd (1909. jan. 31-?); Piroska Kilyén Istvánné (1919. jan. 15. -?); Polixénia Burján Emilné (1921. jún. 21. –). – Apja korai halála után nevelésüről özv. anyja gondoskodott. Nem járt iskolába, de anyja megtanította írni, olvasni, számolni, énekelni. Jól rajzolt, kiválóan zenélt. Autodidaktaként tanult meg franciául, németül és románul. Valahogy ügyes asztalos és ezermester lett. Asztalosműhelyt rendezett be. Hangszereket: hegedű, cimbalom, citera, harmónium készített, javított és megszólaltatott. Verseit, karcolatait, novelláit közölte a M. Génius, Képes Családi Lap, Budapesti Közlöny, Budapesti Jó Estét (1890–1915). Fiatal értelmiségiek segítségével szerk. A mi lapunk-kat (19. sz. végén). Fából kis betűket faragott, minden kelléket elkészített és kis házi juharfanyomdát állított fel magának. Fanyomdájában jelentette meg humoros versét: Egy reverenda története c., valamint Nagy Lajos és Szentmártoni Bálint, P. búzaházi tanító közösen írt kis könyvét: Búzaháza kis község története (1897), ezt (1902 vagy 1903. júl. 28.). Előfizetési felhívást tett közzé, amelyben 1903. nov.-dec. -re várta saját kötete mv.-i megjelenését. – F. m.: Tarka történetek: Novellák, rajzok, humoreszkek (Mv., [1903]),.
Irod.: Csíkfalva; Kelemen Imre; Sepsiszéki
©
Erdélyi Magyar Adatbank Egyesület, Jakabffy Elemér Alapítvány, Transindex (1999–2021)
Honlapot készítette: PZSE